Erdélyi József – Kék Miatyánk/Néma imák
Legszebbek a néma imák… 
Imádkozik minden virág; 
kék imát mond a kék katáng, 
kék virága kék Miatyánk.
Gyalogútak, dűlők fele 
kék katánggal van most tele; 
mélyűlt keréknyomok között 
milljó kék Miatyánk köszönt.
– Ki itt jársz, légy jó emberünk, 
s néma imát mondj mivelünk; 
tekints némán az égre fel, – 
egy pillantást megérdemel.
Szekérkerékkel töretünk 
kocsikenőcs a kenetünk, 
innen mi el nem mehetünk; 
mégis szép a mi életünk.
Mégis víg a mi életünk, 
az égre mert felnézhetünk 
s néz ránk a Nap, az ég szeme; 
nyitott szemünk felnéz bele.
Minden tövön száz kék katáng 
mondja némán hogy „Mi Atyánk”; 
s hervad hamar és boldogan, 
benne mert új élet fogan.
Mert küllőkkel bár töretünk, 
kocsikenőcs a kenetünk: 
mig az égre felnézhetünk, 
örök élet az életünk…
1972
Szerző: Fórián Andrea
Kategóriák: Istenes versek, Magyar költők versei
Címkék: Erdélyi József, istenes versek a magyar irodalomban