Viszonylag szűkre szabott életét kicsit körbejárva, rá igencsak elmondhatjuk, hogy a sorstól kapott hideget is, meleget is. Mint annyi sok más magyar családot, az első nagy világégés a Dsida család egzisztenciáját is alaposan megtépázta. A Szamos parti Szatmáron, 1907-ben megszületett Dsida Jenő már gyerekkorától szinte tudatosan készült az irodalmi pályára, talán nem is véletlen, hogy útjaik Benedek Elekkel már 16 éves korában keresztezik.
Bizony nagy kár, hogy mára már rég eltűntek az Elek-apó féle, erdélyi magyar kovász-készítő egyéniségek! Dsidáét sajnos keresztezi más is, éspedig egy veleszületett szívelégtelenség, ami egy végzetes meghűléssel tetézve 1938-ban pontot tett egy nagy ígéret végére. Bizony igazságtalan tud lenni a sors néha, főként azokkal, akiket megáldott vagy megvert valamilyen alkotói tehetséggel!
Nagy szerelmével, Melindával éppen csak hogy belekóstoltak a házasélet örömeibe, amikor egy kolozsvári kórházi ágy véget vet a szinte egy évet sem tartó boldogságuknak, kijelölve egy parcellát a Házsongárdi temetőben…
Ám amíg élt, rámondhatjuk, hogy lobogó szellemű emberként élt és alkotott. Dsida Jenő verseit, munkásságát, írásait, közöttük istenes verseit is, eme néhány sorban felsorolni, kielemezni, közel lehetetlen. Csatlakozása, bemutatkozása az erdélyi Helikon-osoknál kész regény.
Kós Károly legendás üdvözlő szavait a Magyar Zsoltár (Psalmus Hungaricus) felolvasása után már el sem mondjuk, pedig lehet nem ártana! Talán Pomogáts Béla találta meg a Dsida Jenőre legjobban illő jelzőt:”…kamasz angyal…”…mondja valahol. Dsida jelmondatát viszont biztosan nem értelmetlen dolog ide írni, valahogy úgy szól, hogy: ” Hiszek a HIT-ben…a bátorságban, az Élet…minden körülmények között megmaradó szépségében…hiszek a mindenható mosolygásban…”
Hát kérem, próbálja ezt meg napjainkban valaki szebben és igazabbul megfogalmazni és leírni!
A kései mezei krónikásnak már nem is marad más feladat, mint felsorolni a Dsida Jenő verseket, (akinek mindössze 31 év adatott meg) hátrahagyott munkáit, amelyek talán minden magyar könyvespolcon ott kellene, hogy legyenek iskolázottságtól és széljárástól függetlenül.
Íme, a sor: 1. Leselkedő magány. 2. Nagycsütörtök. 3. Angyalok citeráján. 4. Jövendő havak himnusza. 5. Rettenetes virágének. 6. Séta egy csodálatos szigeten. 7. Magyar karaván Itálián keresztül. 8. Légy már legenda. (összes verse és műfordítása).
Kocsordi Nagy Béla