Ha lerogytok a földre, s úgy érzitek, hogy
rátok szakadnak a felhők,
Ha hosszú viták meddősége kiegyenesíti
agytekervényeiteket,
Ha úgy érzitek, hogy nem érdemes dolgozni, tenni
se önmagatokért, se másokért,
Ha úgy érzitek, hogy nem érdemes élni, mert az
élet is, a halál is igazságtalan
– Akkor álljatok meg a fák előtt és kérdezzétek meg tőlük,
hogy hányszor ölelte testüket a fagy,
hányszor törte le ágaikat a vihar,
hányszor tikkadtak el a nyár forróságában
– kérdezzétek meg tőlük,
hogy hány tavaszon vajúdtak új rügyet, új virágot,
s hányszor érleltek zamatos gyümölcsöt mindannyiótoknak.
Álljatok meg a fák előtt, és kérdezzétek meg tőlük!
Nagyon tetszik, követlek máshol is: