Gárdonyi Géza – Esti harangszó

Szép májusvégi estén egyedülülök a kertben. S nézem, mint merülaz égi nap a földi kék homályba,a hegyek ibolyaszín fátyolába.A völgyben lenn, már feketül az árnyék.Elcsöndesül az emberlakta tájék.Csillag ragyog a Mátra tetején,A távolból harangszó száll felém:           Üdvözlégy Mária! Ha elgondolom, hogy e Föld szinénvalóban élt e tiszta, égi lény!Járt-kelt, mint mink: a lábának nyomáta porban hátrahagyta … Olvass tovább

Gárdonyi Géza – Harangszó az éjben

Valami remete lakja réges-régen.Valami kis remete, kit senkise ismer.Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember? Mikor az erdőre éj homálya száll,s a benne tévelygő aggódva megáll,s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?Megszólal a kicsi kápolna harangja. Embertársam! vészes, sötét uton járó,sötét uton járó, habozva megálló,hallgass a titkosan megcsendülő hangra:a szivedben hangzó angyali harangra!

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás