Gyurkovics Tibor – Péntek

Elvétem már a tárgyakat. A lényegelsikkad már a télből és a nyárból,az azelőtt okosra nézett képekhada most semlegesen vádol. Az azelőtt fölépített varázshegymost egycsapásra össze-vissza omlik,s én így maradok véglegesen már egybetört világban és sorsom csomóit ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,csak azt érzem, arcomra folyik lényed,akár a nap, a viasz és a lényeg,s csak bámulom … Olvass tovább

Gyurkovics Tibor – Örökké

Örökké van a táj, a fák, az almakertek, a fák végén a lomb vagy a diólevél, miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek, ahogy ujjaival a víz széléhez ér. Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja kígyózik bőrösen és lendül és ragyog, a lebegő ködök a levegőbe fúrva egyhelyben fekszenek, mint fáradt … Olvass tovább

Gyurkovics Tibor – Kegyelem

Mily szomorú a lélek alja,a lélek ege mily magas,azért lettünk, hogy égbe törjünk,vagy földre hullni ugyanaz? madárképesség, lélek-ára,szárnyaszegett hit, hontalan,azért lett szárnya, hogy röpüljön,azért röpül, mert szárnya van?

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás