Zsolt. 134, 1
Kik az éj csendjében
virrasztva fenn
tűnődtök, az álom mért kerül el:
ne keseregjetek,
mert meglehet,
hogy az Úr szent szolgálatra nevel.
Hisz egész napon át
sok imádság,
könyörgés ostromolja az eget.
Kérők, imádkozók,
hálát adók
serege nappal hatalmas sereg.
De ha leszáll az éj,
s az álom mély,
csak itt-ott virraszt árván valaki.
Szolgálatra, lehet,
e sereget
maga az Isten választotta ki.
„Dicsérje szent nevét
hangzik felénk – ,
ki éjszaka Isten házában áll!“
A világ elpihent.
Sötét van, csend.
De az imádság füstje égre száll.
S ha az éj csendjében
e szent helyen
Isten előtt szívetek meghajol,
Ő beszél veletek,
figyeljetek:
„Szólj hozzám, Uram! Szolgád hallja jól!“
Ha Jézus vére föd,
ha Ő betölt,
s jelenléte áthatja szívetek:
mert mély a csend,
sok titkot kijelent,
mit nap zajában nem értettetek.
S emelve kezetek,
csak vigyetek
sokakat Jézushoz, azt várja Ő.
Nevük mondjátok el!
Ő majd felel.
Nála az áldás, nála az erő!
Járjon be lelketek
sok – sok helyet,
s kit Isten ott reátok bízhatott,
mindnél időzzetek
egy keveset!
Testvéri terheket hordozzatok!
S ahol beteg pihen,
halk-szelíden
lengje körül imádság-illatár!
Erősítse meg azt,
vigyen vigaszt
annak, ki halál árnyékában jár!
Tovább! Mindig tovább!
Világosság,
sötétség küzd egymással szüntelen,
s nem egy bátor vitéz
ereje vész.
Támasza buzgó imátok legyen!
Ti hátvéd legyetek!
És kérjetek
küzdelméhez fegyverzetet, erőt!
Így abban is lehet részetek,
ha Isten győzni segítheti őt.
Részvéttel kérjetek,
ki tévelyeg
hitetlenül, hamis ösvényeken,
annak is égi fényt:
hívja szegényt
a kereszthez! Ott várja kegyelem!
Így könyörögjetek!
És fejetek
Jézus ölén ha megpihenhetett,
az álom is leszáll.
Alhattok már,
mint gondtalan, boldog kis gyermekek.
S ha mégse… bízzatok!
Hisz Uratok
együtt virraszt az éjben veletek.
Éji szolgálat ez.
Jutalma lesz.
Gyümölcsöt terem és győzelmeket!
Nagyon tetszik, követlek máshol is: