Uram, ím gyötrődöm a földön.
Magamban kínt kínra halmozok.
Vad késsel hasogatom a szívem
S magamon ejtek égő sebeket.
Mert hiába e földön minden:
Igézet, mosolygás, mennyderű.
Csalóka álom mindegész.
Fekete fájdalom s vak terű.
Ím, nézd, kitárom fekete két karom.
Ím, lásd, az én végtelem Golgota-utam.
Nincs eleje és nincsen soha vége.
Ezerszer feszülök fel a keresztre.
Ez olyan idő, hogy százszor kell
Meghalni.
Eszményért, hitért, életért
Ezerszer meg kell lakolni.
Ez olyan idő, hogy lehullunk,
Mint csillag az égről.
És a földön sírunk, sírunk.
S a fényes magasba fel
Talán sohse jutunk.