Bartalis János – Ez olyan idő…

Uram, ím gyötrődöm a földön.
Magamban kínt kínra halmozok.
Vad késsel hasogatom a szívem
S magamon ejtek égő sebeket.

Mert hiába e földön minden:
Igézet, mosolygás, mennyderű.
Csalóka álom mindegész.
Fekete fájdalom s vak terű.

Ím, nézd, kitárom fekete két karom.
Ím, lásd, az én végtelem Golgota-utam.
Nincs eleje és nincsen soha vége.
Ezerszer feszülök fel a keresztre.

Ez olyan idő, hogy százszor kell
Meghalni.
Eszményért, hitért, életért
Ezerszer meg kell lakolni.

Ez olyan idő, hogy lehullunk,
Mint csillag az égről.
És a földön sírunk, sírunk.
S a fényes magasba fel
Talán sohse jutunk.

Bartalis János további versei →