Ady Endre – Köszönet az életért

Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
 

Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.
 

Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.
 

Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.
 

Már megragyog fénnyel az élet,
Mindennemü s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.
 

Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.
 

És akármi is fog már jönni,
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.