A húsvéti versek a szépirodalom legszebb alkotásai, ami persze nem csoda. Bár sokan a karácsonyt tartják a legnagyobb ünnepnek, mégis a feltámadás, a húsvét olyan örömhírt hirdet, ami az egész életünk szempontjából elsőbbséget élvez.
Így bár Jézus születése is hatalmas horderejű esemény, hiszen megérkezett közénk, hogy megváltson minket, ám épp ezért a húsvéti versekben is megjelenő keresztút, az értünk való önfeláldozás, s végül a feltámadás olyan üzenet, mely hitet, reményt ad mindannyiunk számára.
A húsvéti vers egyszerre mutatja meg a sötétség, és a világosság birodalmát. Jézus szenvedései jól példázzák az emberi kegyetlenséget, agresszivitást. A keresztút szimbolikusan életünk úttalan útjait jelenti, aminek a végén sokszor valóban Golgota várja az embert. Úgy, ahogy az emberfiát is a keresztre feszítés réme fogadta. A húsvéti vers strófáiban egyszerre jelenik meg a könnyhullató fájdalom, és a remény, az örök, kifogyhatatlan, elcsendesíthetetlen hit az örökkévalóságban, a halhatatlanságban. Jézus élete megmutatja azt, hogy hova juthatunk el mi is, amennyiben a szeretet ösvényére lépünk.
Ez, azonban nem az a fajta szeretet, ami az amerikai filmekből ismert, szirupos, ám őszin tétlen érzelem. A szeretet egy elv, ami mentén életünket irányítanunk kell. Jézus a szeretet mesterévé vált, mutatva az utat mindazoknak, akik hajlandók rálépni erre, az olykor kegyetlenül fájdalmas útra.
…
Az istenes versek aszerint, hogy miért, pontosabban kiért szólnak az Atyához a magyar irodalomra vetítve két nagy csoportra oszthatók. Egyik kategóriába azon költőink sorolhatók, akik személyes fohásszal fordulnak a mennyek urához, és kérésükkel sorsukat, vagy mások sorsát kívánják megváltoztatni. A másik csokorba azon költemények tartoznak, melyeket az egész nemzetért, a magyarság minden tagjáért írtak, s melyek könyörgései a kollektíváért szólnak.
Előbbi többször előfordul olyan alkotók műveiben is, akikről tudható, hogy nem álltak közel a kereszténység dogmáihoz, ám a szükségben az ő szívük is megnyílni látszott a nagyobb igazság irányába. Az pedig, hogy a versekbe foglalt közbenjárások sűrűn szóltak a nemzetünkhöz nem is meglepő, abban az országban, ahol az államalapítás óta, Szent István diadalmaskodását követően ez a szellemiség jellemző.
Hazánk védőszentje Szűz Mária, s ez a tény még azokat is képes megihletni, írásra késztetni, akik egyébként nem szívesen nyilatkoznak pátoszos vallásossággal. Kitűnő példa arra, hogy a költők milyen mélyen hittek a nemzeti összetartozás erejében, Zrínyi Miklós A szigeti veszedelem című remeke.
Az író úgy érezte, hogy csak egy módon győzhetik le a törököt, ha istenes versén keresztül buzdítja a magyar nemeseket arra, hogy cselekedjenek, lépjenek! Érdekes tény, hogy az ebben az időben, hasonló indíttatással íródott művekben Istent ugyan megközelíthetőnek ábrázolják, akihez lehet imádkozni, fohászkodni, mégis mint büntető bíró is megjelenik a színen.
…
Az ifjú József Attila verseiben rendszeresen helyet, és szerepet kap Isten, és az ő ábrázolása. Egy idő után, azonban a költő megfeledkezik az úrról, és nem említi őt alkotásaiban. Az 1925-1935 közötti tíz évben a versek nem szólnak a mennyei segítséghez, nincs könyörgés, sem kérés, ami az égig szállna a strófákon keresztül.
A jég 1935 után törik meg, igaz a következő időszak alkotásai már általában a lemondás, a depresszió, a mély letargia nyelvén íródnak. József Attila Istent úgy ábrázolja, mint egy szubjektíven megélhető, gigantikus jelenséget.
Többnyire fohásszal, könyörgéssel fordul az égi menedékhez, vigasztalan szeretet hiánya ki-kitör a sorok mögül. Annyira vágyik arra, hogy valaki igazán szeresse, annyira szeretné, ha Isten meghallgatná kérését, és azok, akik még életének részei jobban ragaszkodnának hozzá.
József Attila verseiben az apa hiány is megmutatkozik, ez különösen igaz az 1937-es évekre datálható istenes költeményeire. Töredékeiben is megemlékezik Istenről, továbbra is könyörögve hozzá, ám a hangnem az idő előre haladtával mind lemondóbb, mind negatívabb. Egy-egy strófában felfedezhető már a költő végzetének csírája, a gondolat, mely végül tetté fajul. József Attila istenes versei közül Az Isten itt állt a hátam mögött című gyakorlatilag leszámol az égi segítség lehetőségével.
…
A szép versek a szívünknek szólnak. Nem az eszünknek, nem logikus okfejtéssel indítják el gondolatainkat, nem matematikai képleteken keresztül hatnak ránk. A lelkünkhöz szólnak, a szívünkön keresztül. A szép versek olyanok, mint a tornádók centrumai: míg kívülről dúl a vihar, a szél mindent felkap, eldob, lerombol, addig belül csend, béke, és nyugalom honol.
Ez a fajta nyugalom képes arra, hogy mindent megmutasson a maga valójában, s a kinti vihar tépázta világ elé tárja. A szép versek költői képekben, dobbanásnyi rímekben fejezik ki azt, amit írójuk éppen akkor érzett, amikor a toll tintájából mondatok erdővé sűrűsödtek össze. Néha egy kötőszónak, egy vesszőnek is helye, jelentése van, s olykor a legnagyobbnak hitt szavak rejtik a legkevesebb mögöttes tartalmat.
A szép versek mindenki számára mást jelentenek, ám egy vonásukban mindegyik közös: íróik kérnek szót a sorok között, s a lelkek pengette húrokon jut el hozzánk a zene, melyet az alkotók önnön szíveik billentyűin játszottak. A versek harmóniát, rezonanciát, összhangot teremtenek.
Természetesen lehetne úgy is definiálni őket, hogy az a szép, mely fogalmazásában, nyelvezetében, stilisztikájában, és rímelésében hibátlan, tökéletes, makulátlan. Ám általában sohasem az a legszebb, amely tökéletes, sokkal inkább ami ember közeli. Ami szívtől szívnek szól. Ami felébreszt bennünk valamit, vagy valakit.
…
Az év legboldogabb napja, a sokak által várt, az izgatott készülődéssel megelőzött: karácsony. Az ünnep, amikor a szeretet univerzális ereje kerül előtérbe, s az adás örömének hódolva hirtelen nem az „én” kerül középpontba.
Elvileg erről szól a karácsony, erről szól a Szenteste, s a rá következő két nap. A család, szerettek, barátok körében eltöltött mézédes pillanatokról. A közös, feledhetetlen élményekről. A karácsonyi versekkel zengett templomokról, s az örömben úszó szív-egységekről. Elvileg.
Gyakorlatilag, azonban sokan magányosak. Sokan nem kapnak semmit, még egy csendes köszöntést sem. Nem véletlen, hogy az egyedül élő, lelkileg elhagyatott emberek számára ez az esztendő egyik legmegpróbálóbb időszaka. Mert ilyenkor szinte szembesítve vannak azzal, ami számukra is a legfájóbb, hogy egyedül vannak… Hogy nincs sem családi vacsora, sem diós bejgli, sem ajándék a fa alatt. Nincs más, csak a sötétség, s a mindent kitöltő, s ezáltal mindent semmissé változtató: magány.
Ezt tudnunk kell. És látnunk kell azt is, hogy a karácsony gazdasági szemfényvesztése csak erősíti ezeket az elhangolt hangokat a néma szívekben. A hír, azonban mindenkinek szól: tehetünk ez ellen! Lehetünk hirdetői, pásztorai, postásai a karácsony üzenetének. Lehetünk mi, a mások szívében megszülető kis Jézus.
…
Igen, a keresztény egyházak tanítása szerint már 2016-odszorra van itt a várakozás ideje, amely ugyanakkor egy újabb egyházi év kezdetét is jelzi.
A történet ismerős mindenkinek, vagy legalábbis minden keresztény ember számára. 2016 éve egy fiatal pár indult útnak a Galileabéli Názáretből a távoli Palesztinában található Betlehem felé.
A Bibliai történet szerint ebben az időben népszámlálás volt a Kelet-Római birodalom ezen részén és a törvény szerint mindenkinek vissza kellett mennie arra a településre, ahonnan elszármazott. Ezért indult hát útnak József az ács, ifjú feleségével Máriával erre az amúgy sem könnyű útra, de mi azt is tudjuk, úgyszintén a Bibliai történetből, hogy ekkor már Mária nyolc hónapos várandós volt, így számára még megerőltetőbb volt ez az utazás.
Mégis útnak eredtek, félve ugyan az előttük álló megpróbáltatásoktól, de mégis reménnyel és hittel tele, hiszen nyolc hónapja ígéretet kaptak az Úr angyalától.
…
A szeretet üzenete egyetemes, és örök. Így, amikor közeledünk a karácsonyhoz joggal kérdezhetjük, saját magunktól is, hogy vajon nem ez: a várakozás, az adás-kapás, az odafigyelés útja az, amelyet az év 365 napján járnunk kéne? Talán nem ez az út, ami a helyes ösvény, ha életünk fő csapását választjuk? Talán nem az, az élet titka, hogy nincs karácsony, nincs húsvét, hanem csak szeretet van, vagy megfordítva nincs tavasz, nyár, ősz, tél, hanem minden pillanat a karácsonyé?
Messze vezető gondolatok, felvetések ezek, melyeket ilyenkor, november elejéhez közeledve még aktuálisabbnak érzünk. Az iskolákban, az otthonokban felcsendülnek a karácsonyi rigmusok, s sokan kedvenc karácsonyi verseikhez fordulnak. „Harang csendül, ének zendül” – kezdi múlhatatlan soraiban Ady Endre, s szívek ezrei folytatják az édes-bús melódiát. Az ünnep nektárja szívünket-lelkünket éberen tartja. A média is megrohamozza a félig-meddig még a nyári emlékek tengerében ringatózó lelkeket.
A Jingle Bells unásig ismételt dallamai töltik be a légüres tereket, s pár hét leforgása alatt a városi terek is benépesülnek: kofák, standok kínálnak szaloncukrot, ruhát, instant boldogságot. Ajándékot – mindenkitől, mindenkinek. Sablonosat, egyszerűt, méreg drágát, s megannyi kicit-kacatot. A szeretet nevében, karácsonyi versekkel a lélekben az emberek beindulnak, s egymásra tekintet nélkül taposnak. Hiszen a sorban a cél, hogy mindenki leghamarabb végezzen, s a szaloncukrosnál el ne happolja senki az utolsó konyakmeggyes szemet. Kakasként borzolják tollas kabátjaikat a sivalkodó hölgyek, amikor az akciós pár cipők utolsó darabjaira csapna rá egy arra (szerintük) érdemtelen, ismeretlen. Mindezt az adni jó jegyében, a szeretet csengésében…
A karácsonyi versek, azonban nem hazudnak. Nem kettő az egyben megoldásokat kínálnak, s valójában nem árulnak semmit, csak a titkot hirdetik: hónaptól, napszaktól, szokástól, divattól függetlenül. A titkot, amely már rég nem tekinthető annak. A tényt, amelyet nem csak egy évben egyszer kellene élnünk, éreznünk, értenünk: a valódi, önzetlen, halk szívű, szelíd szeretet örökkévaló hatalmát!
Lassan azt kell észrevennünk, hogy ismételten, rohamléptekben közeledünk egy újabb karácsonyi időszak felé. Mosolyt csalhat az arcokra, hogy máris elővesszük a karácsonyi témát, de ez egy olyan pont az életünkben, amit még a legkeményebb szívű ember is izgatottan tud várni.
Érdekes megfigyelni, hogy karácsony tájékán mindenkiben megszólal a szeretet, vagy legalábbis az ünnepi várakozás hozadékaként szeretetnek hitt és gondolt érzések kivétel nélkül fellobbannak. Még, ha nem is tudatosan őszintén, de mindenkiben ott van.
Ugyanis a szeretet a kulcsa mindennek!
Bármit magyarázhatunk, önigazolhatunk a végtelenségig, de akkor is a szeretet az, amivel át lehet vészelni a mindennapok mókuskerekét.
…
Igen fogós kérdés. Főleg azok számára, akik eddig sem szerettek verseket olvasni, értelmezni, nem biztos, hogy elolvasnak bármilyen vershez köthető írást, azoknak pedig, akik eddig is szerettek verset olvasni, számukra nem tudok újat mondani.
Miért van szükség ezeknek a szépirodalmi alkotásoknak a szeretetére? Miért van egyáltalán szükség arra, hogy fontos legyen számunkra a versek olvasása, értelmezése?
Ha szétnézünk a világban, azt láthatjuk, hogy a szisztematikus elbutulás útjára lépett az emberiség, ehhez nem kell egyáltalán semmilyen összeesküvés elméletben hinnünk.
Egyre több információval találkozunk nap mint nap, egyre nagyobb mennyiséget kell feldolgoznunk és szelektálnunk, ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet olvasunk olyat, ami értékes, ami elgondolkodtat, mert a sok felszínes információ már megtöltötte elménket, és egyszerűen nem érezzük szükségét semmilyen egyéb "nehezen fogyasztható" információnak.
…
A versek megértéséhez nem csak különösen fejlett értelmi, hanem érzelmi intelligencia is szükséges. Versek olvasásával mindkét intelligencia szintünket tudjuk emelni, mindezt azonban csak akkor, ha a versek olvasása, értelmezése, tanulása nem egyfajta szükséges "rossz", hanem önként vállalt feladat, aminek a célkeresztjében érzelmi, lelki fejlődésünk egy magasabb foka áll.
Vannak, akik már iskolás korban ösztönösen "vonzódnak" a versekhez, értik, magukba szívják anyanyelvünk eme izgalmasan játékos, szókimondóan fájdalmas, vagy apró megvilágosodás morzsákat maguk után hagyó szavak különös varázsát.
Míg mások felnőtt korban jutnak el oda, hogy igénylik mindazt, amit a versek olvasása nyújthat, szépérzékük csiszolását, érzelmi és értelmi színvonalunk emelését, gondolataik, belső világuk megértését, ami egy vers által olykor az "ahha" jellegű felismerésben csúcsosodik ki. Vagy egyszerűen a napi rutin után egy klasszikus, egy kortárs költő verseiben jó alámerülni, kiszabadulva egy pillanatra a valóságból, sok esetben erőt merítve a másnapi "mókuskerékhez".
Sajnos manapság már oda jutottunk, hogy propagálni kell, és fel kell hívjuk embertársaink figyelmét arra, hogy a versek ránk várnak, olvasásuk nem elvesztegetett idő, hanem fejlődésünk mankói. A mesteri módon egymás mellé illesztett szavakból elénk táruló költői képek, metaforák és allegóriák csak jobb emberré tehetnek bennünket.
…
Tudod, drága nagymamám minden évben van egy nap, mely sokkal különlegesebb, meghatóbb és titokzatosabb a többinél. Ez az Édesanyák napja! Hogy miért is másabb? Talán, mert őszintébb és igazabb érzések törnek felszínre, s talán, mert mindenkiről szól, hiszen anya és gyermek a világ.
Azt hiszem mamikám soha eddig nem köszöntem meg Neked mindazt, amit értem tettél, úgy érzem most eljött az ideje!
Lehet születésem előtt nagyon féltem erre a világra jönni, ezért az égiek megajándékoztak, így lettél te az én földi őrangyalom.
Gyermekkoromban olyan természetesnek tűnt minden, a türelmed, a szereteted, a kitartásod. Most anyaként már látom nem volt olyan könnyű, te is számtalan dologról mondtál le miattam, annak ellenére, hogy négy gyermeked felnevelése után jogosan választhattad volna, hogy végre önmagadra is gondolj.
…
Ha belegondolunk jobb időpontra nem is lehetne tenni az anyák napja megünneplését, mint május első vasárnapjára. Ekkorra a természet már teljesen felébred téli álmából, a természet zöldbe borul, olyan kedves virágok nyílnak ki teljes pompával, mint az orgona, labdarózsa vagy a gyöngyvirág.
Szinte érezzük, hogy ezeken a tavaszi vasárnapokon hálát kell adni valamiért, mindazért a csodáért, aminek részesei lehetünk. És kit illet a hála azért, hogy megszülettünk, hogy láthatjuk minden évben nyílni a virágokat, zöldellni a természetet?
Természetesen az édesanyáknak, nagymamáknak!
Vajon tudjuk-e pontosan mit rejt az anyák napja eredete?
…
A szeretetről rendszerint karácsony környékén szeretünk a legtöbbet beszélni. Abban az időszakban már-már elcsépelt módon mindenünnen ez folyik, a reklámokból, a Facebook megosztásokból ömlenek a szeretet versek, a plakátokról, boltok szórólapjaiból.
Egy nagyon kényelmes marketing alap ez évről évre a kereskedelmi cégek számára, a szeretet nevében minél nagyobb fogyasztást generálni.
Alapvetően el kell fogadnunk, hogy ezt a világot éljük, és ki kell ragadnunk belőle a számunkra pozitívan értelmezhető valóságszeletet, s ekkor önmagunkban is helyre tudjuk rakni az egészet.
Az viszont elgondolkodtató, hogy a karácsonyi kampány lecsengésével, mintha egy csapásra eltűnnének a szeretethez köthető fontos dolgok, felhívások, megcsappannak a szeretet versek, mindenki visszahúzódik, befelé fordul és újra beugrunk a taposómalomba.
…
Kit említhetnénk hamarabb az istenes versek klasszikusának a magyar irodalom hajnalán, mint Balassi Bálintot? Balassi Bálint épp a reformáció kellős közepén alkotott, amikor az emberek többsége óriási változás előtt állt az Istenről alkotott felfogás tekintetében.
Annak ellenére, hogy Balassi áttért a katolikus hitre lélekben protestáns maradt, mindez nyomott hagyott istenes verseiben, és elmondhatjuk, hogy a vallásos művei révén érte el művészetének csúcsát. Balassi istenes versei egy 20. századi költő hangvételéhez hasonlítható, mégpedig Ady Endrééhez.
Balassi Istenhez fűzött kapcsolata, a hit számára individuális tényező, egyéni kapcsolatot keres Istennel, ebbe belefér az, hogy néha vitatkozik, követelőzik vagy épp teljesen bensőséges hangot ütnek meg versei.
Ez a formai és hangvételben történő újítás azóta minden költő versében megjelenik, olyan mintha mindannyian Balassit akarnánk utánozni, kérünk és követelünk, behódolunk vagy hálálkodunk, ezek mind-mind szerves részei az istenes verseknek.
…
Sokan, sokfélék vagyunk, de mindenkiben rejtőzhetnek olyan tálentumok, amelyek idő, akarat vagy alkalom hiányában nem tudnak felszínre törni, kiteljesedni. Lehetséges, hogy csak olvasni szereted a verseket, ám az is megtörténhet, hogy próbálkoztál már versírással, csak motiváció hiányában abbahagytad, netán aktív költő vagy, és folyamatosan keresed a lehetőségeket. Bárhogy is legyen, lehetséges, hogy ez a pályázati kiírás épp neked szól vagy egy kedves ismerősödnek! :-) Ajánlom szeretettel!
A DAVID ARTS
2016-os antológiájának pályázati kiírása.
…