A szeretetről rendszerint karácsony környékén szeretünk a legtöbbet beszélni. Abban az időszakban már-már elcsépelt módon mindenünnen ez folyik, a reklámokból, a Facebook megosztásokból ömlenek a szeretet versek, a plakátokról, boltok szórólapjaiból.
Egy nagyon kényelmes marketing alap ez évről évre a kereskedelmi cégek számára, a szeretet nevében minél nagyobb fogyasztást generálni.
Alapvetően el kell fogadnunk, hogy ezt a világot éljük, és ki kell ragadnunk belőle a számunkra pozitívan értelmezhető valóságszeletet, s ekkor önmagunkban is helyre tudjuk rakni az egészet.
Az viszont elgondolkodtató, hogy a karácsonyi kampány lecsengésével, mintha egy csapásra eltűnnének a szeretethez köthető fontos dolgok, felhívások, megcsappannak a szeretet versek, mindenki visszahúzódik, befelé fordul és újra beugrunk a taposómalomba.
Érdemes lenne húsvétra készülve újra legalább olyan elánnal elővenni a szeretet verseket, a szeretet fontosságát, hisz a keresztény hitrendszer szerint a tömény szeretet karácsonykor megszületett ugyan, és fényt, reményt adott, húsvétkor viszont szenvedésével, önfeláldozásával olyat „tett le az asztalra”, amire mai ismereteink szerint senki nem képes, akkor sem, ha önmagát érző, szerető lénynek tartja.
Mindenki ismeri a szeretet dicsőítését a Korinthusbeliekhez írt első levélből, ezért amikor úgy érezzük lecsökken bennünk a szeretet szintje, valami le akar húzni, akkor érdemes odafigyelni gondolkodóink, íróink, költőink szavaira, a szeretet versekre, hisz ez is egy plusz lehetőség a töltekezésre.
Miért ne ragadnánk meg az alkalmat?