Sokunk életének határait feszegetjük a mostani időszakban. Kinek így, kinek úgy. Van, akinek az anyagi oldal, van, akinek az egészségén át, egyeseknek pedig az érzelmi vagy lelki világa borul. Attól függően, hogy kinél, hol a leggyengébb láncszem. Az élet mindenkinél bemutatja, hogy hol volna ajánlott változtatni, a kérdés csak az, hogy megértjük-e a jeleket, vagy harcolunk ellenük, tovább növelve a bajt.
A változás pedig teljes mértékben egyéni, belső feladat. Nem pénzkérdés. Ha valaki egy rövid időt szán arra, hogy átgondolja az életét, egészen biztos, hogy talál olyan momentumokat, amelyeknél át tudná állítani a „váltót” életének vágányain. És erre nagyon megfelel a Karácsony időszaka, amikor a Fény születik, ami a mi életünkbe is el tudja hozni a Fényt. Csak egy kicsit kellene merni őszintének lenni önmagunkhoz. Nem az elérhetetlen magasságú céloknál kezdeni, hanem a hozzánk legközelebb álló lehetőséggel elindítani a folyamatot.
Amikor valaki belefásul az életébe (és az élet ilyenkor valamiért rátesz még egy lapáttal) és nem lát kiutat az adott helyzetből, tapasztalatom szerint, ha már csak annyit tesz, hogy a „probléma” szót átváltja „feladatra”, máris másként tud tekinteni ráJ
Sok embernek tudatosan, vagy nem, gondja van ezzel az ünneppel, hiszen aki egész évben rohan, törtet és küzd, nem odafigyelve önmagára, az nehezen tud gombnyomásra őszinte és meghitt állapotba kerülni. És a dátum közeledik, eljön a Szenteste és gyakran egy zűrös december végén bezuhan a családi vacsorára, vagy hazaér az üres lakásba és jobb esetben elkezdi megfejteni az élet értelmét. A szépnek tűnő üres szavaktól, annak reményében, hogy ettől lesz szebb majd az együttlét, hiába várja a megelégedettséget.
…
Felgyorsult korunk lázas karácsony ünnepére való készülődésében, fékezzük le száguldozó lelkünket. Csupán néhány perc erejéig, és utána tovább iparkodhatunk teendőinkkel. Hová sietünk? Magunk sem tudunk értelmes és elfogadható választ adni erre a kérdésre. Beérjük azzal, egyelőre, hogy egyszerűen ekképpen alakult, nem tehetünk másként, semmint felvesszük az iramot és együtt vágtázunk a világgal, hiszen benne élünk.
A meditálás és az imádkozás szavaktól sokan hidegrázást kapnak, hiszen azon töprengnek, hogy a reggeli kocsi tumultusban, vagy a kávéra való várakozás toporgásában hová tudnának beszorítani egy kivonatos „lemegyek alfába” helyzetet. Tudom, kicsit túlzásnak hat mindez, de tükrözni ilyenképpen lehet olyasvalamit, aminek a forgatagában vagyunk és látni szeretnénk a mikénteket.
Baja Mihály Karácsony című versében „Az angyaloknak ajkán a hozsánna” felcsendül, de vajon a nagy előkészületek hangzavarában, ma is eljut a fülekhez? Fekszik a „jászolban az ég királya” (Babits Mihály: Karácsonyi ének), de vajon elmegyünk-e meglátogatni a templomokba, esetleg lelkünk csendjébe a fényhozót, vagy azon morfondírozunk, hogy a karácsonyi dekoráció arany, netán ezüst fényekben pompázzon otthonunkban és nem tudjuk eldönteni, hogy Harry Belafonte vagy Perry Como által énekelt karácsonyi dalok csendüljenek-e fel a CD-ről, háttérzeneként, hangulatpezsdítőként. Mit felelünk, ha egy Reményik Sándor Karácsonykor megkérdezi tőlünk: „virrasztotok még?”Válaszképpen bekapcsoljuk a televíziót és rácuppanunk erre az édes mézet csurgató képernyőre és annak zamatával tápláljuk kiéhezett lelkünket?
Eleink jól tudták: karácsony nincs advent nélkül, hiszen akkor a mérleg egyik tenyere túlsúllyal zuhanna alá, nyekkenőn. Mint, ahogy annak is tudatában voltak, hogy az ünnep íze úgy igazán édes, ha vannak előtte hétköznapok és munkát igénylő periódusok. Igen, ezekből ma is van elég. Egyensúly, harmónia is van? Ha így volna, nem lennének kiégett és depressziós emberek, akik félve indulnak reggelente élni a nappal.
…
Íme, ismét vége van az évnek, alig kezdtünk bele és már itt is a karácsony. Sokszor úgy érzem, hogy a vonat melyre évekkel ezelőtt felszálltam, csak egyre száguld, sehogy nem akar megállni, még egy röpke pihenőre sem. Most kezdek ráébredni igazából, hogy mennyire telik az idő, a gyerekek kirepülni készülődnek, hamarosan teljesen üressé válik a családi fészek.
Én mindig könnyes szemmel emlékezek a fiatalkori karácsonyokra, meghatódok, hogy mennyi szeretet, melegség fogadott az Ünnepek idején.
Akkor, nem tudtam értékelni, mert fiatal és törtető voltam, most pedig már késő, nincs aki az ünnepi asztal mellé hazahívjon.
…
A téli szeretet ünnepek közeledtével a legtöbb ember átáll „hívő keresztény” üzemmódba.
Igen durva, profán ez a kijelentés, és előre bocsájtom, hogy nem szándékom senki hitét, meggyőződését kétségbe vonni, megkérdőjelezni, és még kevésbé sértő lenni bárki hitével szemben.
Nem tudom van-e ilyen felmérés, de mint fentebb említettem én úgy észleltem (és meggyőződésem, hogy nem csak én), hogy az évnek ennek az időszakában spirituálisabbá válunk mint egyébként.
Az Advent „a várakozás időszaka” az egyetemes keresztény hit szerint. Ez az az időszak amely megelőzi Krisztus születését… mondjuk mi keresztények. Ha eddig nem is voltunk a legjobbak és elmulasztottunk egyes dolgokat, belépve az advent időszakába mindannyian megpróbálunk jobbakká válni, és várunk valamire, például a „megtisztulásra”.
…
Láttam egyszer egy kisvárosi közösséget bemutató „karácsonyi” filmben, amikor egy morcos, semminek örülni nem tudó személyt úgy próbáltak bevonni az ünnepi műsorba, hogy különböző „lelki szövegekkel” igyekeztek hatni rá.
Sajnos semminek nem volt „foganatja” a néninél, mígnem valaki kifakadva „odavágta”: „Hát gyermek csak voltál te is egyszer!”. Döbbent csend, majd néhány másodperc múlva enyhülni kezdett a komor tekintet, és az emlékezés az idő fátylán keresztül is „megtörte a jeget”.
Biztosan sokan vagyunk így, hogy most az ünnepre készülődve, szívesen olvasunk karácsonyi verseket, hallgatunk ünnepi dalokat, amelyek eszünkbe juttatják gyermekkorunk karácsonyait, amikor kis csizmáinkban a ropogó havat taposva, az izgalomtól és a hidegtől kipirult arccal mentünk a templomba Szentestén, hiszen ott már „járt az Angyal”.
Ugyanis a kis barna papírzacskó, amit átnyújtott a „pap bácsi”, semmihez sem fogható finomságokat rejtett.
…
A karácsonyt nevezhetjük a legnagyobb ünnepünknek, ekkor még az önmagukat következetesen ateistának, materialistának vagy bármilyen, kőkeményen két lábbal a földön álló embernek vallók is megállnak egy pillanatra, és boldog, békés ünnepet kívánnak embertársaiknak.
Ekkor mindenkiben őszintén szakad fel a sóhaj, milyen lenne, ha a karácsony egy egész éven át tartana, ha a karácsony adta hangulat és érzés nem csak ezen a két-három napon, hanem egy egész életen át kitartana. Sajnos tudjuk, hogy nincs így!
Ám a karácsonyi versek egész évben itt vannak, elérhetők és figyelmeztethetnek, emlékeztethetnek arra, hogy idézzük fel milyen átengedni magunkon a szeretet, a hála, a békesség és a nyugalom érzését.
Ebben a zaklatott időszakban különösen óriási szükségünk van erre, hogy figyelmeztessük magunkat, és újra és újra sikerüljön felidézni önmagunkban a karácsonyi hangulatot, a béke, a szeretet, a hit és a hála érzését. Mindenért.
…
Azt mondják a karácsony Szenteste a gyerekekről, a gyerekeknek is szól egy nem mindennapi gyerek megszületésével. A templomokban Szenteste (remélem idén is mindenütt) karácsonyi verseket szavalnak, kicsik és nagyok egyaránt. Világosan emlékszem az első templomi szavalatomra, székre állított a tiszteletes úr, olyan pöttöm voltam, de elszavaltam életem első karácsonyi versét!
A karácsonyi otthoni hangulat megalapozása a gyerekek örömhírt hozó szavalatai és énekei, nem mellesleg főként a kicsiknek egy igen komoly bátorság próba is, hogy kimernek-e állni a "nagyközönség" elé, ők nem látják, de hátul a padokban nagyszülők, szülők, teljesen idegen emberek párás szemmel hallgatják a csicsergő gyerekhangon felcsendülő általuk is ismert (talán több évtizeddel ezelőtt ugyanitt szavalt) karácsonyi verseket.
A leghitelesebben a gyerekek tudják számunkra átadni mit jelent a karácsony, akkor is, ha olykor a karácsonyi vers gyerekeknek szóló változatait kicsit elhadarják, leharapják a szó végét, akkor is ha épp belesülnek, a felnőtteknek mosolyt csal az arcukra a mondanivaló, mert a szeretet ott tanyázik minden elhadart verssorban, minden leharapot szó végén.
A válogatásban több, rövidebb-hosszabb, játékosan egyszerű megfogalmazású vagy komolyabb mondanivalójú vers található, csak kattints a linkre: Karácsonyi vers gyerekeknek!
Teljesen természetesnek vesszük, ha a karácsonyi versek a szeretetről szólnak, még akkor is, ha olykor magunk sem tudjuk megállapítani, hogy szeretet alatt mit értünk. Ragaszkodást? Birtoklást? Önfeláldozást? Hűséget? Vagy ezeknek az érzéseknek az isteni keverékét, minden jósággal és állhatatossággal fűszerezve?
A karácsonyi versek a szeretetről még azok számára is hitelesek, akik önmagukat ateistának vallják, hisz van egy pont az évben, az a néhány nap, amikor felekezeti hovatartozás nélkül mindenki számára fontossá válik a szeretet. Mindenki azt kívánja a másik embernek, még ha csak protokolláris a kívánság is, hogy a karácsonya legyen Boldog, Békés, ez a két szó azonban képes önmagában hordozni a nagybetűs Szeretet jelentését is.
Nem csoda, ha a világirodalom költői, írói, művészei, és nagy gondolkodói is megpróbálták a maguk eszközeivel elmondani mit jelent számukra a karácsony. Legyenek versek, könyvek, zeneművek festmények vagy bármilyen más alkotás, ami a karácsonyi szeretetről szól, mindannyiunk feltöltődésére szolgál.
Márpedig az évnek ez a téli időszaka, amikor amúgy is hajlamosak vagyunk a depresszív világnézetre, fogékonyabbak vagyunk a szeretetlenségre, a karácsony a lehető legjobb pillanatban kopog be az ajtónkon, hogy feltöltse az egész évben lemerült szeretet és energiaraktárainkat. Ha ehhez hozzásegítenek a karácsonyi versek a szeretetről, akkor ideje már most az adventi időszakban megkezdeni a töltekezést!
…
A válasz meglehetősen sokoldalú. Ugyanakkor nem is biztos, hogy most a jelenlegi, zűrzavaros világban épp ez a legégetőbb kérdés, hogy helye van-e mindennapjainkban Istennek, vagy a Hozzá, Róla írt verseknek?
Adnak-e valami pluszt? Divatosan fogalmazva: feltöltenek-e pozitív energiával, lehangolnak vagy éppenséggel felháborítanak, hogy ebben a racionalitástól és tudatosságtól bűzlő világban semmi helye egy megfoghatatlan, bebizonyíthatatlan valaminek, amit Istennek nevezünk?
Ezek a felvetődő kérdések természetesen nem újkeletűek, és a válaszukat sem a vakhitben kell keresni, tény azonban, hogy a magyar irodalom szülte istenes versek írói is átestek ezeken a kétségeken, amikor feltört bennük a megállíthatatlan gondolat, amit szavakkal értelmezhető formába tereltek, mindez végül versként manifesztálódott. A versszerető ember legnagyobb örömére.
A magyar költők istenes verseiben sok mindenre bukkanhatunk, a kételkedéstől a teljes elfogadásig hosszú út vezet, ahogyan mi egyszerű halandók is bármikor ráléphetünk az istenkereső útra. Ezen végig menni pedig nem egy "leányálom", hisz számos olyan akadályt kell leküzdenünk, amit saját egónk gördít elénk, vagy épp a körülmények "véletlen" együttállása miatt érezzük annak.
…