Sokszor nem tudtam, mi derül
ki végre sok titok közül
meglepetésül;
valóság lesz a képzelet,
…
Ideje senkinek sincs már,
mind ámokfutó,
kit végül is csak a sír vár:
elolvad, tavalyi hó.
…
Szél pengéi szelik a rengeteg,
fény-ittas, hidegen józan eget.
Arany téboly: végsőt lobban a nyár:
az árnyék végtelenbe hull és vége már.
…
Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
…