A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot … Olvass tovább
Szerelemisten: Te vagy a Szentség ezen a földön. Szerelem-Isten: a szívemet Neked őrzöm. Te vagy a világ örök meséje. A mi szerelmünknek Te vagy az eleje, Te vagy a vége. Belőled indul minden szépség. Égő oltárod minden reménység. És visszatér hozzád a Halál. Te állsz a bölcsőnél és a ravatalnál. Mégis az ember megtagad Téged. … Olvass tovább
Lámpást cipelni jöttem én,járjon előtted tiszta fény.Hogy megtaláld a jó utat,amit a fényt hozó mutat. Ha jössz utánam mutatom,s végig kísérlek utadon.Ám dönthetsz már másképpen is!Válassz hát! Utad merre visz? Lelkedbe látsz, ha kell a fény,biztatlak jöjj, van még remény,az út egy szebb világba visz,amelyben lelked egyre hisz. Ám, fel is adhatod hited!De lelked pont … Olvass tovább
Szürke remény fejét a fakó égre hajtja, lomha módon kel fölébe egy új év hajnala, szomorkodván, de hittel merít az életből, iszonyodik a múlttól, és retteg a jövőtől. Múló, piros szirmait felhők ezreire szórja, csendesen a reménnyel együtt lopva elsuhan, ködbe burkolózva, fagyottan ébred a táj, az eső, mint harmatos gyöngy hullik rá. Megbotlik az égi áldásban a napsugár lába, áthatja azt … Olvass tovább
Fűben, virágban, dalban, fában,születésben és elmúlásban,mosolyban, könnyben, porban, kincsben,ahol sötét van, ahol fény ég,nincs oly magasság, nincs oly mélység,amiben ő benne nincsen.Arasznyi életünk alattnincs egy csalóka pillanat,mikor ne lenne látható az Isten. De jaj annak, ki meglátásra vak,s szeme elé a fény korlátja nőtt.Az csak olyankor látja őt,mikor leszállni fél az álom: ítéletes, zivataros,villám-világos éjszakákon.
Boldogult az, ki már nincs, A koporsón sincs kilincs, És ki elmegy örökre, Nem bíz semmit, – őrökre. A lényeged, – öröklét, Hited kincsét, örökét, Nem vehetik el soha, Mert, hogy annak nincs módja. Bármily irigy a világ, Összegyűjt, mit szeme lát, Nem érti a lényeget, Érdemünkön, – fémjelet. Hisz’ az élet annyit ért, Amit … Olvass tovább
A kicsinyben meglátni a Nagyot, A rezgő harmatcseppben a napot, Az apró magban erdők zúgó fáit, A hétköznapban Isten szent csodáit, Fakadó rügyben ezredévek láncát, Szálló porszemben büszke bolygók táncát, Halott kövekben élet lüktetését, Unott munkádban léted küldetését. O! nézd, o! lásd kicsinyben a Nagyot! Ez árva földön mily nyomot hagyott Az Aki csillagról csillagra … Olvass tovább
Nagy-nagy rémek űztek, már mindent bejártam: végső menedéknek Istennél megálltam. S lám az Isten nékem sziklaszilárd vért lett, gond meg nem találhat, baj hozzám nem érhet, mert az Isten nékem, míg másnak csak támasz, nekem menedékem, végső menedékem! Míg örömben jártam, nem leltem meg Istent. Rá csak most találtam, hogy elveszték mindent. Ilyenek vagyunk mi, … Olvass tovább
szeretnék frissen mosott ruhaként lelkeden száradni hitben ázó szenvedéllyel véredben áradni szeretnék álmaidban őrködve várni az ébredést imádsággá simítani benned a kétkedést szeretnék hű dallamként meghalni húrjaid mezején feledve létezésemnek hatalmas erejét szeretnék képzeleted árnyából kijutni a fényre szavaidban melegedni s elrakni a télre
Szent Lélek szállj alá:erõ, kincs, égi fény…A világ oly gazdag,és mégis oly szegény!Hatalmasoknak, kikvezetik a népet,s fegyver van kezükben,adj nagy bölcsességet.Ûzz el szívekbõlvad haragot, sértést,népek s egyesek köztteremts egyetértést.Annyi még az önzés,a gyûlölet: – vedd el!tölts be minden szívetemberszeretettel.Krisztus indulatjátvidd a földre szerte,Te uralkodj bennünkbékességnek Lelke.Élni vágyunk, mégisveszni készül minden,mentsd meg a világotSzentlélek Úr Isten!