A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
Síró fuvalmak Zörgőn kavarnak Hűs éjszakára Port az avarnak Hantja alól. Halovány árnyak Zokogni járnak Ravatalára Az ifjú nyárnak. Az ősz dalol. Sápadtra sárgul S a szürke ágrul A lomb lezördül S egy volt világrul. Mesét mesél. Bús esti pírba Bámulok sírva S a könny úgy gördül Szemembül, mint a Halott levél. Mert minden sír … Olvass tovább
Urunk, atyánk, az ég lakója;A csillagoknak alkotója,Ki fentartod mindenütt a rendet;Dicsőség a te nagy nevednek! Az igazak, jók, a kik élnek,Mindenha csak benned remélnek.Te vagy az ő buzgó imájok:Óh, jőjjön el a te országod! Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;Belátásod mindent igazgat.Adsz örömet, csapást, kegyelmet:A te akaratod legyen meg! Panasz sosem jön ajakunkra;Csak te … Olvass tovább
Fogd a közönygránittömbjét,s az együttérzés vésőjéveltürelemmel,szenvedéllyel,életed végéig faragd. Fogd a látszatgyémánttömbjéts a valóság lágy perceiveladdig csiszoldmesterien,míg újra látod benne magad. Fogd a lelkemürességéttöltsd meg minden égi jóval,Istent adóképzetekkel,őszintén folyó, meleg szóval.
Mi van még hátra? öt, tíz év? Talán még annyi sem… Keresztemet: az életet Ameddig kell, viszem… Hervadt virágok: tűnt remények Borítják megtett utamat, De értük bánat, csüggedés Szívemben nem maradt… Tudtam örülni szelíd örömöknek, Bár ritkán hulltak csak le rám S a lelkem sohse ütközött meg Bús könnyeim dús zátorán. Az Isten adta mindakettőt: … Olvass tovább
Fölény – de nem bánt. Nem héjázik fent. Derű – de égi. Józanság – de szent. Bent a világban, Mégis kívül rajt: Hódítni lelket Jézusnak óhajt. De tapintattal Tágasságot ád – Lélek ne hordjon Semmilyen igát. Mikor búcsúzik: Nincs szemébe könny – Egyszer mindenki Úgyis visszajön. Advent idején Temetőbe jár – Sírok közt röpköd Mint … Olvass tovább
Atya, Fiú, Szentlélek lebeg a mezők felett. Én a fűben járok – nyughatatlan lélek. Térdeim verdesik a fűfejek. Foszlik róluk áldó virágpor. Rozsdás felhő marad megettem. Most még szélesen, vadul látszik nyomom, amint előre gázolok – de estére előjönnek a csendes szelek, éltető harmatok és visszahajtogatják a letiport szálakat. Senkisem fogja tudni, hogy ott jártam … Olvass tovább
„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés, Mellyel a szív magának ád halált, S önnön hajába markol szaggatón A Kétségbeesés?! „Én jót akartam. Zephirt vetettem, – és vihart arattam. – Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! – S az megindult alattam, Mint a horkanó paripa, vadul. Egy tégla nem tetszett … Olvass tovább
Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy Mellettem. A harangszóra megáll. Összeteszi kezét, fohászkodik Az utcán elmenőben: „Uram Jézus A rosszakon is könyörülj!” – A rosszakon is könyörülj: Ennyi egy-vers-soros imája. Az asszony kendős, falusi És amint mond, magának mondja, S a láthatatlan csillagoknak. Már megy tovább. Mi fakasztotta E furcsa, percnyi, falusi imát Itt, a városban, … Olvass tovább
Én Istenem! Pótold erőben,Ami hiányzik még belőlem.Taníts igédhez igazodni,bölcsességedben bizakodni.Nehéz utam néhol egyengesd,Kenyeret adj – kicsit, de rendest!Szemem, szájam óvjad a szennytőlszívemet védd meg az eszemtől.Ne sújts szörnyű rettenetekkel,korbácsodat későbbre tedd el,Ha majd a szárnyaim kinőttekés nem reszketek már előtted.Költőd most még kicsi! Csak ember!…Tele ezer ijedelemmel.Ne légy bírája!… légy csak apja,Ki rossz fiát is … Olvass tovább
Háromszázhatvanhat ‘Ne félj!’ táplálja bennünk a reményt a Biblián át… Aki tud olvasni, minden napra jut annak ígéret s védelem, hogy megszűnjék a félelem. Híd ez, mely mindent átível, csak hinni kell. Csak hinni kell!