A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
Lássátok, fáradt vagyok márs nem bírok szavaitok labirintjántévelyegni. Szeretem a nyugodt,nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatokrám cifraszép szavakat,mert el tudom viselni a meztelenigét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzeteka hátam mögé: az nyugtalanít.Állítástok legyen: igen, igen –és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk.Esik a hó, itt pattog a tűzés … Olvass tovább
Ó, testvérem, nagy a te bölcsességed,ki ismered az Istened, tudod:örök az élet – s elméddel felméreda koránt, kátét és a talmudot. És te talán még bölcsebb vagy, testvérem,ki hirdeted, hogy nincs más, te magadsem vagy egyéb, mint a végtelen térbenfénylő elektromosság: Ősanyag. És testvérem, lásd, pirulok miatta,de nem tudom, kis életem ki adta –és a … Olvass tovább
Jött villámcsapás, jött fegyver.Jött fergeteg.Jött emberek hálátlansága.Jött kegyetlenség, jött bűn.Jött éhség és szomorúság.Jött megalázás.Jött üldözés és megpróbáltatás.Jött bujdosás lélek-pusztábanés nem volt hová lehajtani fejet.Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.Jött korbácsütés testen és lelken.Jött börtön…Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:„Isten kezében vagyunk és ott vagyunk a legjobb helyen.” Mikor fellegek feltornyosultakés a hullámok összecsaptak fejünk felett.Mikor a … Olvass tovább
Esteledik.Lefekszem.Magába nyel az álom,mint holtat a koporsó,mint koporsót a föld,földet a világűr.Alszom.Virraszt az Isten,botjára rádűl.
Te azt mondod, hogy fú a szél… De én tudom, hogy ami fú, az nem a szél. Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon Meghallottam s mondom, hogy nem a szél fú… Az Isten az, aki olyan nagyokat sóhajt, Hogy végig-zúdul a világ felett. Te azt mondod, hogy mennydörög s vihar lesz… De én azt mondom: nem a menny … Olvass tovább
Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire.Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom, vágyom – –Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom –És nem tudom, e vágy Előre néz, vagy vissza:A reménység, vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, vágyom – –Én azt hiszem, hogy vissza. Így vágyhatik a … Olvass tovább
Hiába minden, – egyre romlik A lelkem: Isten hangszere. A nyűtt idegek húr-hálózatán Sátán vonója siklik, siklik, S dallamtalan, kietlen hangzavar Kavarog a nyomán. Én Istenem, én Hangszer-készítőm, És legfőbb Mesterem, Te tudod: jót akartam, Ne hagyj el engemet. Ha máskép nem lehettem a Tied: Az örökkévalóság szirtfalához Vágd hozzá méltó haragodban Méltatlan hangszered!
Uram, adj józan észt, erőt:meghallgattam egy tévedőt,s ilyenkor élesül belém,milyen nagyon nincsen remény.Hisz mindent biztosan tudott –és mindenki mindent tud ott,ahol értelmezett szavadszerint szabad a nemszabad.Hallgattam vallások szavát,amint dárdával ütik átegymás miatt a mennyeket –s csak intenék: no menjetek!Hallgattam a nagy tudományt:hol téved, hol csak csöppet ért,hol titkolózik, botladozvagy győzelmes bajokat hoz.Hallgatok egy emlékezőt,ki mindenből … Olvass tovább
Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! – nyugtat meg az ész. És a jog … Olvass tovább
Uram, a két szárnyam nehéz, hozzád emelkedni ma nem mer. Ne bilincselj meg és ne bánts nagy súlyoddal, a félelemmel. Te nagy völgyedben ne legyek énekre béna, hitre gyáva. Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd, mint kicsi koromban anyámba. Hívott erőseid dalos lakomáján mindig ne késsem. Kapudtól ne térítsen el utat veszítő szédülésem. Viharszeles mélyed felett meredekedet … Olvass tovább