Istenes versek

Reményik Sándor

"És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék."
Kir. I. 19:12
Járosi Andornak
Láttam az Igét sas-szárnyon repülni,

Sík Sándor

Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.

Füle Lajos

Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,

Dsida Jenő

Végy engem, végy a karodra:
rajta pecsét legyek én!
Tégy engem, tégy a szívedre:
rajta pecsét legyek én!

Fórián Andrea

ajkamról menekülnek a szavak,
csak suttogok értelmetlenül,
fürkészem jövőmet szemedben,
míg hitem fényedben megsemmisül.

Juhász Gyula

Nekem te nem vagy messze, égi bálvány,
Siketen, zordon trónoló Nagyúr,
Előtted állok én kifosztva, árván
És boldogan, ha ég viharja gyúl.

Ady Istenes versek

Szent elgondolás: volt egy Jézus,
Ki Krisztus volt és lehetett
És szerette az embereket.
Ő mondta: fegyvert a fegyverrel

Szabó Lőrinc

Utálom és arcába vágom:
– Harminc év vagy kétezer óta
undorító, őrült világ ez,
ez a farizeus Európa!

Sík Sándor

Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett,
Míg mélye még féligcsitult világrengések forradalmas émelyétől
Embertelen görcsökben hánytorog,
S lábad körül az összevissza tipratott világmezőn

Fórián Andrea

("Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt." János 2:19)
toronnyá karcsúsodott bércek
földig hajolt tornyok
pillantása mögött

Juhász Gyula

Uram, ki bennem élsz, örök mementóm,
Tudom, tudom, hogy sátraid mi szépek,
Tudom, hogy bennük béke s fény az élet
S hogy testem véred megváltotta templom.

Reményik Sándor

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.

Fórián Andrea

Tömeggel követeltem: feszítsd meg!
barna szempár reámnézett: szeretlek,
Két kezedbe én vertem be a szeget,
fájó szempár reám nézett: szeretlek.

Tóth Árpád

Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,
Felém mért nyújtod nyájasan kezed?
Szívem, mely mindig későn érkezett,
Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt.

Dsida Jenő

A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.