A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
Ha adsz nekem részt a feltámadásban Ó add Uram, támadjak fel virágban, Harangvirágban örvények felett, Himbálják viharok a kelyhemet, Vagy örökkévaló csend simogasson, Csengjek misére sziklatemplomokban, Bazalt-tornyokon hajnali misére, És ne kérdezzem: mért élek, mi végre, Hadd hervadjak egy kicsit boldogabban, Hadd lássam kissé szebbnek az eget, Figyeljek jobban mélységek szavára, A csengetyűmmel dícsérjem neved: … Olvass tovább
Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem, Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat … Olvass tovább
Feladatunk békére mindennap rálelni, hinni a jóságban, mosollyal ölelni. szeretve engedni elfogadni hittel, tanulva mindenből, csak tenni, amit kell! Hozzon a karácsony lelki egészséget, nyugalmat és derűt Boldogabb Újévet!
csodák mögött fényes képek, Krisztus arcán szelíd mosoly, honnan jöttél fáradt vándor? – szemében a béke honol. gyertyák fényén futó árnyék a vándor szívéből lopott, esőcseppek összesúgnak: Irgalom Istene hozott! ezerszínű őszi tájban rózsafüzér harmónia, zene lesz az imádságból: Üdvözlégy Mária.. Üdvözlégy Mária!
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,Utam: a nagy Nihil, a Semmi,A sorsom: menni, menni, menniS az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni,Az álmommal, nagy, bolond hitbenS csak ennyit szólni: Isten, IstenS újból imádkozni. Nem bírom már harcom vitézül,Megtelek Isten-szerelemmel:Szeret kibékülni az ember,Mikor halni készül.
„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem, és ide s tova hányattatom, mint a sáska.” Zsoltárok könyve 109. Akaratomból is kihullasz, Én akart, vágyott Istenem, Már magamat sem ismerem S Hozzád beszélni rontás fullaszt. Üldöztetésimben kellettél S kerestelek bús-szilajon S már-már jajomból kihagyom Neved, mely szebb minden neveknél. Szent Képzelés, örök hit-balzsam, Ki létlenül is … Olvass tovább
Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, … Olvass tovább
Szeretnék szeretni. Mert nem szeretek mélyen, igazán, halálos, nagy ragaszkodással senkit talán. Szomorú ez, mert annyian szeretnek jobban, mint őket én, s több könnyük volna engemet siratni, mint nekem, ha őket elveszíteném. Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak, én egyedül vagyok. Ölelni őket száz kar kellene, és én a semmiségbe karolok. Hiányzik valami: szívem központ-teremtő … Olvass tovább
Uram, ha most onnan lenézel, lásd: a lét most sincs tele mézzel, hogy rengeteg bűn, kapzsiság van e szüléstől nyögő világban. Még nem mérték az igaz ember, az az „igaz,” kinél a fegyver, az akar „jót,” aki hatalmas, a szegény, gyenge neve: hallgass! … BÉKE?!… Öt kontinens rivallja s a kapzsi ember meg se hallja, … Olvass tovább
Ne haragudj rám Istenem, hogy rosszul kopogtam nálad, egyenesen álltam előtted. Annyira vágytam utánad. Zárva előttem már a templom, imádkozni nem hív senki. Kövek közé hullott mag vagyok; Nem tudlak így sem elfeledni. Mint Jézust mikor megtagadta Péter, úgy vagyok már én is teveled: Örökké sír már utánad a lelkem, csak Tőled várom az életet. … Olvass tovább