A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
Uram, ó add, ne legyek másMint egy szelíd simogatás,Sóhajtás, ha fáj valami,Tudják sokan meghallani.A csend legyek, amely zenélS a végtelen békéből él,Szirom legyek, lenge illat,Melytől szépül a pillanat. Uram, ó add, hogy az legyek,Amit várnak, a szeretet,Vér legyek, mely fellobogHa ütik a gyengét, rabot.A szó legyek, mely felsikolt:„Átkozott, aki lelket olt!”Legyek vád, s a gyötrelemA … Olvass tovább
Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett! Tied a dicsőség, dicséret, áldás és minden tisztelet! Minden Téged illet, Felség, egyedül s nincs ember, aki Téged méltón emleget. Dicsérjen s áldjon, én Uram kezednek minden alkotása, különösen bátyánk-urunk, a Nap, ki nappalt ád, világít és minket megvidámít. Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása … Olvass tovább
Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, … Olvass tovább
Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád – mit akarsz velem, Isten? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. – S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcs-poklok szégyen-fuvalma – mit akarsz velem, Isten? Szégyen-szél, fattyu-lehellet is zord annak, aki mezitlen: gyötörni … Olvass tovább
Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmam; ó, légy úrrá megint Te rajtam!
A kereszt felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad” a keresztnek alsó ága földre mutat: „vesződj: itt áss kutat, lásd benne … Olvass tovább
Nem emel föl már senki sem,belenehezültem a sárba.Fogadj fiadnak, Istenem,hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak,s amire kényszerítnek engem,hogy valljalak, tagadjalak,segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek –ne viszonozd a tagadásom;ne vakítsd meg a lelkemet,néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín,hisz gondjaid magamra vettem,az árnyékvilág árkainmost már te … Olvass tovább
Az Isten itt állt a hátam mögötts én megkerültem érte a világot…………………………….……………………………. Négykézláb másztam. Álló Istenemlenézett rám és nem emelt föl engem.Ez a szabadság adta értenem,hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett.Lehetett láng, de nem lehetett hamva.Ahány igazság, annyi szeretet.Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem!De … Olvass tovább
„És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék.” Kir. I. 19:12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, – Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után Csak muzsikával, képpel lett tele, A nagy poézis … Olvass tovább
Hallják meg hívők és hitetlenek Élet-halálra szóló eskümet! A szív bősége zúg fel ajkamon, Az kényszerít a Krisztus vallanom. Hallják meg rokkant, vén aposztaták S a vétekben vajúdó új-világ, A forradalom, a vak Leviáthán, És hallja meg a settenkedő Sátán: Isten nevében vallomást teszek: Hiszek. Hiszek, és hitem súlyos és kemény. Nem tünde tan, … Olvass tovább