Abban a celeb dömpingben és fake news örvényben, ami egy-egy Facebook szörf alatt szembe jön velünk, valójában üdítő színfolt, ha találkozunk olyan csoportokkal, ahol magyar versekkel foglalkoznak, akár tematikusan szétbontva, akár csak a versolvasás öröméért.
Azért is örömteli mindezekről tudni és követni, mert a kiragadott idézetek, amelyeket általában giccsesebbnél, giccsesebb képre írva terjesztenek a megosztók, nem adja vissza azt a boldogság-szeletet, ami a teljes vers elolvasása adna.
Csak akkor ismerhetjük meg mélységeiben a költő motivációját, a vers ízét és mondanivalóját, akkor tudunk abban az álom adta világba belépni, amit a költő szavakkal rajzol számunkra. Talán ez a kimondatlan igény hozta magával, hogy az idézetek helyett szívesen olvasnak, osztanak meg teljes verseket a Facebookon.
Akár ünnep napokon, akár család számára fontos napokon, vagy épp a boldogság kinyilatkoztatásaként egyszerűen ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk kedvenc verseinket, amit olykor – biztos vagyok benne – akár „életmentő” mantraként is tudunk ismételgetni. Hatását mindenki megfigyelheti önmagán!
…
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.
…
A húsvéti verseket a legtöbben óhatatlanul, automatikusan összemossák a locsoló versekkel. De mégis honnan ered ez a szokás, és mit jelképez?
Több értelmezés is létezik a locsolás eredetét illetően. Mindegyik más szemszögből, más elvek alapján vizsgálja ezt, a manapság is népszerű szokást.
Tény, hogy külön műfajjá nőtte ki magát a locsoláshoz elmondott, többnyire kedves, néha humoros versikék komponálása. Az egyházhoz köthető felfogás szerint Jézus halálát követően a római katonák locsolva űzték el az asszonyokat Isten fiának a sírjától.
Lényegesen ismertebb, és elfogadottabb a világi elképzelés, amely a termékenységet, a szerelmet, a nemek egymáshoz vonzódását teszi a fókuszba.
…
Az istenes versek aszerint, hogy miért, pontosabban kiért szólnak az Atyához a magyar irodalomra vetítve két nagy csoportra oszthatók. Egyik kategóriába azon költőink sorolhatók, akik személyes fohásszal fordulnak a mennyek urához, és kérésükkel sorsukat, vagy mások sorsát kívánják megváltoztatni. A másik csokorba azon költemények tartoznak, melyeket az egész nemzetért, a magyarság minden tagjáért írtak, s melyek könyörgései a kollektíváért szólnak.
Előbbi többször előfordul olyan alkotók műveiben is, akikről tudható, hogy nem álltak közel a kereszténység dogmáihoz, ám a szükségben az ő szívük is megnyílni látszott a nagyobb igazság irányába. Az pedig, hogy a versekbe foglalt közbenjárások sűrűn szóltak a nemzetünkhöz nem is meglepő, abban az országban, ahol az államalapítás óta, Szent István diadalmaskodását követően ez a szellemiség jellemző.
Hazánk védőszentje Szűz Mária, s ez a tény még azokat is képes megihletni, írásra késztetni, akik egyébként nem szívesen nyilatkoznak pátoszos vallásossággal. Kitűnő példa arra, hogy a költők milyen mélyen hittek a nemzeti összetartozás erejében, Zrínyi Miklós A szigeti veszedelem című remeke.
Az író úgy érezte, hogy csak egy módon győzhetik le a törököt, ha istenes versén keresztül buzdítja a magyar nemeseket arra, hogy cselekedjenek, lépjenek! Érdekes tény, hogy az ebben az időben, hasonló indíttatással íródott művekben Istent ugyan megközelíthetőnek ábrázolják, akihez lehet imádkozni, fohászkodni, mégis mint büntető bíró is megjelenik a színen.
…
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújik ki belőle.
…
A szép versek a szívünknek szólnak. Nem az eszünknek, nem logikus okfejtéssel indítják el gondolatainkat, nem matematikai képleteken keresztül hatnak ránk. A lelkünkhöz szólnak, a szívünkön keresztül. A szép versek olyanok, mint a tornádók centrumai: míg kívülről dúl a vihar, a szél mindent felkap, eldob, lerombol, addig belül csend, béke, és nyugalom honol.
Ez a fajta nyugalom képes arra, hogy mindent megmutasson a maga valójában, s a kinti vihar tépázta világ elé tárja. A szép versek költői képekben, dobbanásnyi rímekben fejezik ki azt, amit írójuk éppen akkor érzett, amikor a toll tintájából mondatok erdővé sűrűsödtek össze. Néha egy kötőszónak, egy vesszőnek is helye, jelentése van, s olykor a legnagyobbnak hitt szavak rejtik a legkevesebb mögöttes tartalmat.
A szép versek mindenki számára mást jelentenek, ám egy vonásukban mindegyik közös: íróik kérnek szót a sorok között, s a lelkek pengette húrokon jut el hozzánk a zene, melyet az alkotók önnön szíveik billentyűin játszottak. A versek harmóniát, rezonanciát, összhangot teremtenek.
Természetesen lehetne úgy is definiálni őket, hogy az a szép, mely fogalmazásában, nyelvezetében, stilisztikájában, és rímelésében hibátlan, tökéletes, makulátlan. Ám általában sohasem az a legszebb, amely tökéletes, sokkal inkább ami ember közeli. Ami szívtől szívnek szól. Ami felébreszt bennünk valamit, vagy valakit.
…
Uram - mióta első este ez,
Hogy a kezem nem tördelem,
De összefonom áldott mozdulattal,
S az ölembe leengedem?
…
Állok az Ég alatt, s nézem
mint ébrednek a csillagok.
Találgatom: Mit üzen nékem
mely épp fejem fölött ragyog...
…
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
…
Igen fogós kérdés. Főleg azok számára, akik eddig sem szerettek verseket olvasni, értelmezni, nem biztos, hogy elolvasnak bármilyen vershez köthető írást, azoknak pedig, akik eddig is szerettek verset olvasni, számukra nem tudok újat mondani.
Miért van szükség ezeknek a szépirodalmi alkotásoknak a szeretetére? Miért van egyáltalán szükség arra, hogy fontos legyen számunkra a versek olvasása, értelmezése?
Ha szétnézünk a világban, azt láthatjuk, hogy a szisztematikus elbutulás útjára lépett az emberiség, ehhez nem kell egyáltalán semmilyen összeesküvés elméletben hinnünk.
Egyre több információval találkozunk nap mint nap, egyre nagyobb mennyiséget kell feldolgoznunk és szelektálnunk, ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet olvasunk olyat, ami értékes, ami elgondolkodtat, mert a sok felszínes információ már megtöltötte elménket, és egyszerűen nem érezzük szükségét semmilyen egyéb "nehezen fogyasztható" információnak.
…
A versek megértéséhez nem csak különösen fejlett értelmi, hanem érzelmi intelligencia is szükséges. Versek olvasásával mindkét intelligencia szintünket tudjuk emelni, mindezt azonban csak akkor, ha a versek olvasása, értelmezése, tanulása nem egyfajta szükséges "rossz", hanem önként vállalt feladat, aminek a célkeresztjében érzelmi, lelki fejlődésünk egy magasabb foka áll.
Vannak, akik már iskolás korban ösztönösen "vonzódnak" a versekhez, értik, magukba szívják anyanyelvünk eme izgalmasan játékos, szókimondóan fájdalmas, vagy apró megvilágosodás morzsákat maguk után hagyó szavak különös varázsát.
Míg mások felnőtt korban jutnak el oda, hogy igénylik mindazt, amit a versek olvasása nyújthat, szépérzékük csiszolását, érzelmi és értelmi színvonalunk emelését, gondolataik, belső világuk megértését, ami egy vers által olykor az "ahha" jellegű felismerésben csúcsosodik ki. Vagy egyszerűen a napi rutin után egy klasszikus, egy kortárs költő verseiben jó alámerülni, kiszabadulva egy pillanatra a valóságból, sok esetben erőt merítve a másnapi "mókuskerékhez".
Sajnos manapság már oda jutottunk, hogy propagálni kell, és fel kell hívjuk embertársaink figyelmét arra, hogy a versek ránk várnak, olvasásuk nem elvesztegetett idő, hanem fejlődésünk mankói. A mesteri módon egymás mellé illesztett szavakból elénk táruló költői képek, metaforák és allegóriák csak jobb emberré tehetnek bennünket.
…
A szeretetről rendszerint karácsony környékén szeretünk a legtöbbet beszélni. Abban az időszakban már-már elcsépelt módon mindenünnen ez folyik, a reklámokból, a Facebook megosztásokból ömlenek a szeretet versek, a plakátokról, boltok szórólapjaiból.
Egy nagyon kényelmes marketing alap ez évről évre a kereskedelmi cégek számára, a szeretet nevében minél nagyobb fogyasztást generálni.
Alapvetően el kell fogadnunk, hogy ezt a világot éljük, és ki kell ragadnunk belőle a számunkra pozitívan értelmezhető valóságszeletet, s ekkor önmagunkban is helyre tudjuk rakni az egészet.
Az viszont elgondolkodtató, hogy a karácsonyi kampány lecsengésével, mintha egy csapásra eltűnnének a szeretethez köthető fontos dolgok, felhívások, megcsappannak a szeretet versek, mindenki visszahúzódik, befelé fordul és újra beugrunk a taposómalomba.
…