Magyar költők versei

Bódás János

Van-e Isten? Nem bizonyítom, 
Ha a világot felborítom 
visszájára, hogy belenézz, 
csak titok marad az egész. 

Dénes Ferenc

Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,

Túrmezei Erzsébet

Uram, búcsúzik az élet, 
mert a gyümölcsök megértek, 
meleg nyárnak vége lett. 
Elszáll a vándormadár is, 

Petőcz András

Megizzadt városban sétál az Isten.
Éles fények között, magányosan.
Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten,
mint akinek semmi dolga van.

Pilinszky János

Nem görbülhet egyetlen hajukszála,
őrzöm legkisebb ráncaik
a kőzeteknél konokabban
az ítéletnapig.

Mécs László

A Sátánnak nagy az árnyéka:
fél földgolyónyi néha-néha,
oly tarka mint a páva farka,
oly babonázó mint a bűn,

Victorinus

Jézus nem korlát, nem gúzs, nem sorompó.
Nem börtöne a szabad gondolatnak,
Hol ablaktalan, fekete falak közt
szárnya törik a felcsillanó napnak.

Vargha Gyula

Ólmos, nehéz köd, a föld és az ég
Alaktalan bús szürkeségbe foly;
Fejünk fölött még egy csillag sem ég,
Egy bíztató sugárka sincs sehol.

Pecznyik Pál

Hol sok a beszéd,
ott sok a salak.
Hangsúlyosabban beszél
a tett, mint a szavak.

Herjeczki Géza

egyetlen parancsoló szavad elég volt Uram
úgy 2000 éve
hogy járjon a holt
táncra perdüljön a sánta

Somogyi Imre

Hűvös tavaszéjszaka van.
Lobog a tűz az udvarban…
Talán te is vele voltál?
Galileus nyelven szóltál!

Mécs László

Nem tudtam, merre menjek én, tamáskodó tanítvány,
s csak álltam, álltam hallgatag a habozások hídján.
Az egyik partról átzenélt az élet zűrzavarja,
gyönyört, virágot, vágyakat, színt, illatot kavarva.

Csighy Sándor

Ne legyen mellünkön fénylő kereszt,
Ne színes kép az imakönyvben,
ne legyen üres külsőség
mi elmerül lelki közönyben.

Áprily Lajos

S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.

Ady Endre

Csordulj, kedvem,
Ezt a kutya, másért síró,
Szú-megrágta, táblabíró,
Magyar sorsot nem érdemlem.