Magyar költők versei

Reviczky Gyula

Meghalt: Közönnyel olvasod.
Meghalt: Mindennap hallhatod.
Hamar mondod ki, kurta szó,
Mégis szivet rázkódtató.

Karinthy Frigyes

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

Sík Sándor

Mindennevű, hogyan szólítsalak?
Nazianszi Szent Gergely
I.
Mindennevű, hogyan szólítsalak?

Berzsenyi Dániel

Elréműlve tekint, oh temető, reád
A tündér hatalom s a ragyogó dagály.
Látásodra szemek vázai s a világ
                    Álorcái lehullanak.

Túrmezei Erzsébet

Két szemben a csodálkozás kigyúlt:
Sötét ember, honnan hozol ma fényt?
Áprily Lajos
Hozhatunk fényt hegyek magasáról,

Bódás János

Meghódolok Uram előtted. 
Hatalmad látom, ismerem. 
Neked köszönhetem, hogy lettem: 
Te vagy teremtő Istenem. 

Makkai Gyöngyvér

„…Élénk, lelkes előadásmód, ami a zenemű tempójára és az előadás jellegére is vonatkozhat”
Langymeleg lelkek,
Öltözzetek!
A Télbe

Mécs László

Éb-red, moc-can a tojásban a sejt:
,,Is-ten Is-ten'', huszonöt napi ritmus.
Tit-kon dob-ban anyaméhben a lét:
,,Is-ten Is-ten'', kilenc havi ritmus.

Dénes Ferenc

És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,

Bódás János

Van-e Isten? Nem bizonyítom, 
Ha a világot felborítom 
visszájára, hogy belenézz, 
csak titok marad az egész. 

Dénes Ferenc

Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,

Túrmezei Erzsébet

Uram, búcsúzik az élet, 
mert a gyümölcsök megértek, 
meleg nyárnak vége lett. 
Elszáll a vándormadár is, 

Petőcz András

Megizzadt városban sétál az Isten.
Éles fények között, magányosan.
Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten,
mint akinek semmi dolga van.

Pilinszky János

Nem görbülhet egyetlen hajukszála,
őrzöm legkisebb ráncaik
a kőzeteknél konokabban
az ítéletnapig.

Mécs László

A Sátánnak nagy az árnyéka:
fél földgolyónyi néha-néha,
oly tarka mint a páva farka,
oly babonázó mint a bűn,