Magyar költők versei

Nagy Kornélia

Nélküled csak könyv a Bibliánk:
Talán szebb, különb, mint sok másik,
De Igévé tüzedtől válik.
Nélküled Jézus ember volt csak

Füle Lajos

Kevesen járnak már a templomokba,
s az ifjúság teljesen elmaradt.
Tűnt korszakokat idéznek várva vissza
üres padok s még üresebb szavak.

Füle Lajos

Mikor már semmi sem marad
az ifjúkori lendületből,
érett kori fogadkozásból:
marad pár jó szó, jó imádság

Füle Lajos

Hajlék az ISTEN, Könyve menedék!
Én szeretem az elnyűtt bibliákat,
énekeskönyvek kopott fedelét,
énekeit, mik meg-nem-kopva szállnak

Sík Sándor

Légy csendességben, Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Lászlóffy Aladár

A mi hegyeink közt bármilyen derült
és tiszta az ég, itt is, ott is felgomolyognak
a forró földről, a medence fenekén kanyargó
Marosból, Oltból, a sárga, zöld, kiégett-fűszínű,

Haraszti Sándor

A kis virág az útfélen
mosolyogva rád nevet!
Tudod-e, hogy ez csendesen
Istentől üzenet?

Kelár György

Maszkot vettünk fel álarcunkra,
csendben befelé fordultunk.
Megvédjük magunkat,
vagy másokat.

Szabó T. Anna

A belső mosoly nem beszél,
csak szavak nélkül simogat,
biztat, melegít, benned él,
szívdobogással támogat,

Petőcz András

A szállóra eljött megint az Öreg,
májfoltos kezében műanyagpohár,
suttogják, ő, aki a fiát keresi,
s ő miatta olykor visszajár.

Szerdahelyi Szedenits István

Életem, mint kenyerem
naponta megeszem…
Uram!
Mennyit hagysz nekem

Reményik Sándor

Tegnap este az erkélyablakon
Át néztem: be különös a torony.
Szent Mihály templomának a tornya
Olyan csodás volt, olyan új-forma.

Babits Mihály

S jött az Eke és átszántott a földön -
de ki fog a fölszántott földbe vetni?
Hol a jó mag, és hol van aki szórja,
a méltó kar, mely könnyen lendül égnek?

Füle Lajos

„Mikor gyermek valék,
Úgy szóltam, mint gyermek” *
– Mostanában olyan
kedves ez az Ige

Juhász Gyula

Mondotta Jézus: "Le a völgybe nézz,
Ott vergődik a fáradt szenvedés.
Míg könny pereg, vér foly, míg ide téved
Egy tétova sóhaj: én addig élek!"