Magyar költők versei

Lukátsi Vilma

Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.

Babits Mihály

Mi van veled ember? Nincs már teveled
sem apád, az Igazság, sem anyád, a Képzelet.
Belépsz az életbe, fejmeghajtón,
mint egy hivatalba, a párnás ajtón.

Dömötör Ilona

Csak egyet kérek, egyetlen Királyom
az évnek kezdetén:
hogy végeztéig mindegyik szavadra
igent mondhassak én.

Kárász Izabella

Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet,
Hogy magasztaljon Téged minden ének,
És áldásodat a lelkünk érezve,
Feljusson az égbe!

Túrmezei Erzsébet

Év előttünk, év utánunk,
harcok zúgtak át felettünk,
s könnyözönben, vérözönben 
békekövetek lehettünk. 

Reményik Sándor

Igaz: én válogattam.
Költészetembe nem vittem bele
Más érzést, csupán azt, amelynek volt
Istentől kapott nemeslevele.

Bódás János

Megszületett Isten Fia,
világra hozta Mária,
kire leszállt a Magasságos,
Aludt a város.

Kun Magdolna

Még erő felett kapaszkodom
minden szalmaszálba,
ami marasztal, visszaránt,
ebbe a valótlan világba,

Kun Magdolna

Nem az fáj, hogy elillannak a gyorsan futó évek,
és arcomra az időráncok mély rovátkát vésnek,
inkább az a tudat fáj, és az nyomaszt itt benn,
hogy nem tudom mi vár rám az égben odafent.

Ürögdi Ferenc

Minden ádvent kegyelem:
Vétkem jóvá tehetem.
Minden ádvent vigalom:
Isten Úr a viharon!

Pósa Lajos

Nagyobb kincs a földön
Nincs a szeretetnél.
Örülj ha valaha
Valami jót tettél.

Somogyi Imre

Csillagvilágos téli este van,
Családi körben ülök boldogan.
Téli szél szárnyán jött az üzenet:
Rongyos viskóban Jézus született –

Somogyi Zsolt

Felnézek az égre minden áldott este,
Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.
Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,
Tudom odafönn is rengeteg a dolga.

Reményik Sándor

Nem volt ilyen szobám soha:
Alacsony kis padlásszoba,
De szeme égigérő hegyre néz
S a hegy viszont az ő szemébe.

Reményik Sándor

Halványpiros hegyi virág
Öleli lábát a keresztnek.
Távolról a sötét fenyők:
Titoktudó konok erők