Magyar költők versei

Balássy László

Mint játékban kifáradt kisgyerek
megül, ha az éjszaka közeleg,
megül szülője karján csöndesen,
úgy nálad én is egykor, Istenem,

Dsida Jenő

I. 
Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.

Sík Sándor

Síró fuvalmak
Zörgőn kavarnak
Hűs éjszakára
Port az avarnak

Reviczky Gyula

Urunk, atyánk, az ég lakója;
A csillagoknak alkotója,
Ki fentartod mindenütt a rendet;
Dicsőség a te nagy nevednek!

Aranyosi Ervin

Hallgasd csak a szívem
ma is érted dobban,
világgá dalolja,
nem tartja titokban!

Szemlér Ferenc

Mi van még hátra? öt, tíz év?
Talán még annyi sem…
Keresztemet: az életet
Ameddig kell, viszem…

Reményik Sándor

Fölény - de nem bánt. 
Nem héjázik fent.
Derű - de égi. 
Józanság - de szent. 

Reményik Sándor

Ma gyóntatóm az erdő. Este van,
Sötét lombok közt csillag, reszkető,
Mint mély templomba tévedt gyertyaláng.
Körül az avar: oltárépítő

Bartalis János

Atya, Fiú, Szentlélek lebeg a mezők felett.
Én a fűben járok – nyughatatlan lélek.
Térdeim verdesik a fűfejek.
Foszlik róluk áldó virágpor.

Reményik Sándor

"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón

Túrmezei Erzsébet

„Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat.”

Reményik Sándor

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

Bartalis János

Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.
Kereslek a fényes tavaszban,

Horváth Imre

Nem borítnak
termő virágok:
mint korhadt fát,
a sors kivágott.

Reményik Sándor

"Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc 
esztendőtől fogva való betegségben 
fekszik vala." 
János ev. V:5