Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
…
Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok..
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
…
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
…
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
…
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
…
Zenét és nyugalmat, lágy arcú gyermekeket,
Munkát, amely boldogít s nőt, aki szeret,
Megadod majd, megadod máskor…
Most megtörten s hajadonfővel állok Eléd
…
Mesét fejez a haragos nyár.
Nincsen mit félnem semmitől,
akár a tél is jöhet most már.
A fecskeraj elszállt felettem.
…
Felhők.
A színük ében
és sivító széltől kavarva
jönnek sötéten.
…
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
- Lehet gyászünnep is -
Akit nagyon szeretsz,
…
Beleforrt lelkembe minden megbántás,
és minden fájdalom mi más emberré tett,
mert a fájdalom volt az, mely szívem mélyéből
kitépett minden érző gyökeret.
…
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
…
Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.
…
Szürke remény fejét a fakó égre hajtja,
lomha módon kel fölébe egy új év hajnala,
szomorkodván, de hittel merít az életből,
iszonyodik a múlttól, és retteg a jövőtől.
…
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
…
A kicsinyben meglátni a Nagyot,
A rezgő harmatcseppben a napot,
Az apró magban erdők zúgó fáit,
A hétköznapban Isten szent csodáit,
…