Magyar költők versei

Reményik Sándor

Fölény - de nem bánt. 
Nem héjázik fent.
Derű - de égi. 
Józanság - de szent. 

Reményik Sándor

Ma gyóntatóm az erdő. Este van,
Sötét lombok közt csillag, reszkető,
Mint mély templomba tévedt gyertyaláng.
Körül az avar: oltárépítő

Bartalis János

Atya, Fiú, Szentlélek lebeg a mezők felett.
Én a fűben járok – nyughatatlan lélek.
Térdeim verdesik a fűfejek.
Foszlik róluk áldó virágpor.

Reményik Sándor

"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón

Túrmezei Erzsébet

„Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat.”

Reményik Sándor

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

Bartalis János

Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.
Kereslek a fényes tavaszban,

Horváth Imre

Nem borítnak
termő virágok:
mint korhadt fát,
a sors kivágott.

Reményik Sándor

"Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc 
esztendőtől fogva való betegségben 
fekszik vala." 
János ev. V:5 

Sík Sándor

(Reményik Sándornak) 
  
,,Egy új világ van születőben!'' – mondják, 
Kik felkötötték az Idők kolompját. 

Reményik Sándor

Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán elmenőben: „Uram Jézus

Szemlér Ferenc

Én Istenem! Pótold erőben,
Ami hiányzik még belőlem.
Taníts igédhez igazodni,
bölcsességedben bizakodni.

Füle Lajos

Háromszázhatvanhat 'Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut

Dsida Jenő

Lássátok, fáradt vagyok már
s nem bírok szavaitok labirintján
tévelyegni. Szeretem a nyugodt,
nyílegyenes, biztos utakat.

Reviczky Gyula

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.