Magyar költők versei

Sík Sándor

(Reményik Sándornak) 
  
,,Egy új világ van születőben!'' – mondják, 
Kik felkötötték az Idők kolompját. 

Reményik Sándor

Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán elmenőben: „Uram Jézus

Szemlér Ferenc

Én Istenem! Pótold erőben,
Ami hiányzik még belőlem.
Taníts igédhez igazodni,
bölcsességedben bizakodni.

Füle Lajos

Háromszázhatvanhat 'Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut

Dsida Jenő

Lássátok, fáradt vagyok már
s nem bírok szavaitok labirintján
tévelyegni. Szeretem a nyugodt,
nyílegyenes, biztos utakat.

Reviczky Gyula

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

Füle Lajos

Pünkösd… Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat

Horváth Imre

Ó, testvérem, nagy a te bölcsességed,
ki ismered az Istened, tudod:
örök az élet – s elméddel felméred
a koránt, kátét és a talmudot.

Bartalis János

Jött villámcsapás, jött fegyver.
Jött fergeteg.
Jött emberek hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.

Szentimrei Jenő

Mi van ma? Mi van ma?
Piros pünkösd napja,
Annak is, annak is
A legelső napja.

Gellért Sándor

Esteledik.
Lefekszem.
Magába nyel az álom,
mint holtat a koporsó,

Sipos Domokos

Szívem, te szegény, bús madár!
Ne kérdezd, hogy hol késnek
A kettős tüzes nyelvek.
Hiába zokogsz,

Reményik Sándor

"... megkérdék őtet... A feltámadásnak
napján azért ezek közül ki
felesége lészen az?... "
Bizony mondom, elmúlik e világ.

Szombati-Szabó István

Te azt mondod, hogy fú a szél…
De én tudom, hogy ami fú, az nem a szél.
Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon
Meghallottam s mondom, hogy nem a szél fú…

Reményik Sándor

Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - -