Magyar költők versei

Kányádi Sándor

áldozóhely volt szentély
pogány templom később keresztény
mutatja még egy-két mohos darab
a hajdani falat

Bódás János

Szent Lélek szállj alá:
erõ, kincs, égi fény...
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!

Dsida Jenő Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Kész a világ, 
Feszült, ünnepi várás 
Tereng felette. 
Halotti csend. Csak néha néha 

Magyar költők versei

Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,

Magyar költők versei

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére, 
Mint jóllakott túzok, magadba hullva 
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat 
Cibálja, tépi vének irigy ujja. 

Wass Albert

Erdők, rétek, mezők:
terítsetek eléje szőnyeget!
Amikor erre jön:
virágok, nyíljatok előtte ki.

József Attila Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

„ - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

Túrmezei Erzsébet

Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.

Pilinszky János

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,

Kányádi Sándor

szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára

Reviczky Mária Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

A föld, ó, a föld minidig szörnyű volt:
mindig volt rajta pár tenyérnyi folt.
hol vad dühvel ölte egymást az ember.
De meggyűlölni mégse lehetett:

Berde Mária Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.

Áprily Lajos

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod,
Én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítod.

Balássy László

Mint játékban kifáradt kisgyerek
megül, ha az éjszaka közeleg,
megül szülője karján csöndesen,
úgy nálad én is egykor, Istenem,

Dsida Jenő Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

I. 
Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.