Magyar költők versei

Füle Lajos

Pünkösd… Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat

Horváth Imre

Ó, testvérem, nagy a te bölcsességed,
ki ismered az Istened, tudod:
örök az élet – s elméddel felméred
a koránt, kátét és a talmudot.

Bartalis János

Jött villámcsapás, jött fegyver.
Jött fergeteg.
Jött emberek hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.

Szentimrei Jenő

Mi van ma? Mi van ma?
Piros pünkösd napja,
Annak is, annak is
A legelső napja.

Gellért Sándor

Esteledik.
Lefekszem.
Magába nyel az álom,
mint holtat a koporsó,

Sipos Domokos

Szívem, te szegény, bús madár!
Ne kérdezd, hogy hol késnek
A kettős tüzes nyelvek.
Hiába zokogsz,

Reményik Sándor

"... megkérdék őtet... A feltámadásnak
napján azért ezek közül ki
felesége lészen az?... "
Bizony mondom, elmúlik e világ.

Szombati-Szabó István

Te azt mondod, hogy fú a szél…
De én tudom, hogy ami fú, az nem a szél.
Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon
Meghallottam s mondom, hogy nem a szél fú…

Reményik Sándor

Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - -

Reményik Sándor

A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

Reményik Sándor

Hiába minden, - egyre romlik
A lelkem: Isten hangszere.
A nyűtt idegek húr-hálózatán
Sátán vonója siklik, siklik,

Lászlóffy Aladár

Uram, adj józan észt, erőt:
meghallgattam egy tévedőt,
s ilyenkor élesül belém,
milyen nagyon nincsen remény.

Túrmezei Erzsébet

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.

Áprily Lajos

Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.

Bogdán József

Uram, ha misén elalszom,
érintsd meg csendesen az arcom.
Éjszaka féltem, nem aludtam,
ott kuporogtam a kapudban.