Magyar költők versei

Gerzsenyi Sándor

Krisztus vére az egyetlen erő,
Amely által a menny elérhető.
Megnyílt a kárpit: drága öt sebek!
Itt a szentek szentjébe léphetek.

Lukátsi Vilma

Ahol nagyon vad és viharos a tenger,
ott van a legtöbb életáldozat.
Ahol a hullámok hegyekké nőnek fel,
a tenger kívánja a holtakat.

Bódás János

Az csak igazi, az a hit,
mely mindig ád s tesz valamit,
mely testet ölt, él s látható,
termő, jövővel bíztató,

Schvalm Rózsa

Több mint kétezer éve már Jézusom,
hogy bűntől sötét világunkba hoztad,
az égi békesség fényes hajnalát,
odahagytad értünk, Mennyei hazád.

Túrmezei Erzsébet

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,
bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,

Weöres Sándor

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Fórián Andrea

álmomban
alkudoztam Istennel
porba írt
és

Illyés Gyula

Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre – sok nagyon!

Szabó Lőrinc

Még húsz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
de tán csak egy, vagy annyi se,
mindegy, végez velünk a betegség, az undor
vagy a véletlen fegyvere.

Rába György

Túl a színén túl a fonákján
az érem másik oldalán túl
hol valóság a délibáb
a szemhatárra szökkent

Rába György

Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
mondd ki a nevedet,
mondd, holnap itt leszek.

Rába György

Ezek a kései
szembenézések önítélkezések
naponta ismétlődő összecsapásai
folytatásokban fölkoncolom

Rába György

Mert ember Isten nem lehet
de kis csodát tehetne még
kifényesíthet egy napot
nyújtván a bőség tenyerét

Novák László

Hová Isten Lelke hatolt:
alvó ébred, éled a holt.
eloszlik az éj homálya,
a bűneit tisztán látja.

Kárász Izabella

Lukács 24:36-52/a
ELŐSZÖR: megjelent
békességet kívánva
s a régi tizenegy