Magyar költők versei

Fórián Andrea

álmomban
alkudoztam Istennel
porba írt
és

Illyés Gyula

Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre – sok nagyon!

Szabó Lőrinc

Még húsz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
de tán csak egy, vagy annyi se,
mindegy, végez velünk a betegség, az undor
vagy a véletlen fegyvere.

Rába György

Túl a színén túl a fonákján
az érem másik oldalán túl
hol valóság a délibáb
a szemhatárra szökkent

Rába György

Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
mondd ki a nevedet,
mondd, holnap itt leszek.

Rába György

Ezek a kései
szembenézések önítélkezések
naponta ismétlődő összecsapásai
folytatásokban fölkoncolom

Rába György

Mert ember Isten nem lehet
de kis csodát tehetne még
kifényesíthet egy napot
nyújtván a bőség tenyerét

Novák László

Hová Isten Lelke hatolt:
alvó ébred, éled a holt.
eloszlik az éj homálya,
a bűneit tisztán látja.

Kárász Izabella

Lukács 24:36-52/a
ELŐSZÖR: megjelent
békességet kívánva
s a régi tizenegy

Békefi Pál

A Kármel ormán csendes éjszakán
Búslakodik a ma tanítványa.
Szorgos munkával volt keze tele,
Csak eredményben van nagy hiánya.

Bányai Ferencné

Addig zöld bokorként
Vadonban pompázott s nem is vették észre,
Amíg Nagypénteken kínos kereszt alatt.
Néhány vércsepp érte.

Siklós József

Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.

Pilinszky János

Minden lélekzetvétel megsebez,
és leterít valahány szívverés.
Különös, hogy a tenger halhatatlan,
holott minden hulláma végitélet.

Pilinszky János

E világ nem az én világom,
csupán a testem kényszere,
hogy egyre beljebb, mint a féreg
furakodom beleibe.

Dora Rappard

Zsolt. 134, 1
Kik az éj csendjében
virrasztva fenn
tűnődtök, az álom mért kerül el: