Magyar költők versei

Túrmezei Erzsébet

Uram, áldalak a nyárban.
Aranykalászos határban
száll most hálával teli
trónusod elé az ének,

Weöres Sándor

A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger, folyó
öröknek látszik és muló.

Wass Albert

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.

John Henry Newman

Nincs a földön olyan tékozló bűnös,
akinek ne lenne üdvös
az égiek szoros barátsága.
Bár gyenge még hite s lankad az imája,

Csanád Béla

Az életem
részesedés mindenben.
Szüntelen áramlás.
Szüntelen jelenlét.

Reményik Sándor

Ütött az élet? durva, póri hadnak
Tűrted orcátlan, győztes röhejét?
Én rád hajlok és megsimogatlak.
 

Magyar költők versei

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.

Juhász Gyula

Mint Izaiás prófétádnak
Ajkát tüzes szénnel jelölted,
Égő szened lett vágy és bánat,
Uram, így állok már előtted!

Bódás János

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröm van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki szó, se tűz, se kard,

Füle Lajos

Fut a gyermek a labda után
 
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.

Pecznyik Pál

Jézus mennyit szenvedett, midőn a földre jött,
Ő a Szent, bűntelen, lázadó népe közt.
Köztük, értük szenvedt, míg itt a földön élt,
ismert szomjúságot, jól ismert éhezést.

Vajda Magdolna

Amíg élünk –
nevünkre vesszük a világot, mindent
ami él, és ami holt.
Amíg élünk –

Dsida Jenő

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;

Kun Magdolna

Minden pillangóban
anyám lelkét látom,
mely könnyharmatot ejt
minden szál virágon,

Weöres Sándor

Megkérem a felkelő napot
mosolyogjon be reggel
Anyácska ablakán.
Megkérem a felhőnyájakat