Magyar költők versei

Siklós József

Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.

Pilinszky János

Minden lélekzetvétel megsebez,
és leterít valahány szívverés.
Különös, hogy a tenger halhatatlan,
holott minden hulláma végitélet.

Pilinszky János

E világ nem az én világom,
csupán a testem kényszere,
hogy egyre beljebb, mint a féreg
furakodom beleibe.

Dora Rappard Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Zsolt. 134, 1
Kik az éj csendjében
virrasztva fenn
tűnődtök, az álom mért kerül el:

Dora Rappard Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Támasz nincs velem - csak a kegyelem.
Semmi más nem tart meg engem,
mint törött mankó hagy cserben,
s csak a kegyelem marad énvelem.

Haraszti Sándor

Ha mély fájdalom gondja nyom,
ne csüggedj el, szívem;
célja van ennek, jól tudom,
könnyíts hát terheden!

Túrmezei Erzsébet

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.

Pilinszky János

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.

Gárdonyi Géza Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Szép májusvégi estén egyedül
ülök a kertben. S nézem, mint merül
az égi nap a földi kék homályba,
a hegyek ibolyaszín fátyolába.

Gárdonyi Géza Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,

Gerzsenyi Sándor

Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,
Ha csügged és retteg a szív,
Ha érzed a bűn kötelét magadon,
És nincs aki megszabadít,

Haraszti Sándor

51. zsoltár
Vétkeztem ellened gondolatban, tettben…
Mégis a te Lelked nem hagyott el engem!
El-elfelejtkeztem szent akaratodról,

Füle Lajos

Figyelj a lelked égboltozatára:
fölsejlik-e rajt, végre valahára
az a csillagra írott üzenet:
Testvér született?!

Túrmezei Erzsébet

Uram, áldalak a nyárban.
Aranykalászos határban
száll most hálával teli
trónusod elé az ének,

Weöres Sándor

A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger, folyó
öröknek látszik és muló.