Magyar költők versei

Magyar költők versei

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.

Juhász Gyula

Mint Izaiás prófétádnak
Ajkát tüzes szénnel jelölted,
Égő szened lett vágy és bánat,
Uram, így állok már előtted!

Bódás János

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröm van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki szó, se tűz, se kard,

Füle Lajos

Fut a gyermek a labda után
 
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.

Pecznyik Pál

Jézus mennyit szenvedett, midőn a földre jött,
Ő a Szent, bűntelen, lázadó népe közt.
Köztük, értük szenvedt, míg itt a földön élt,
ismert szomjúságot, jól ismert éhezést.

Vajda Magdolna

Amíg élünk –
nevünkre vesszük a világot, mindent
ami él, és ami holt.
Amíg élünk –

Dsida Jenő

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;

Kun Magdolna

Minden pillangóban
anyám lelkét látom,
mely könnyharmatot ejt
minden szál virágon,

Weöres Sándor

Megkérem a felkelő napot
mosolyogjon be reggel
Anyácska ablakán.
Megkérem a felhőnyájakat

Kárász Izabella

Ne légy te bús soha,
légy mindig csak vidám,
legyen fénnyel teli a
a te szíved, Anyám.

Békefi Pál

Isten fénylő dicstrónjától
Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!
Prófétáktól ígért áldást,
Kérünk újból, hozd le ránk!

Szuhanics Albert

Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Kányádi Sándor

Öreg kút az utca szádán,
öreg asszony ül a káván.
Mint a botja, olyan görbe,
beleréved a vödörbe.

Reményik Sándor

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,

József Attila

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.