Feladata:
mozdulatlan állni
és az irányt mutatni.
Mutatni akkor is,
…
(Sík Sándornak)
1
Életem írtam kis bottal a porba
ott estefelé, hol két út összefutott.
…
Ezentúl hadd maradjak közeledben
bár fátylad elmúlását nem igéred,
csak orkánban felszáradt harmatot
ha két zöld csillagod
…
Elhallgatott a Kiáltó szava,
repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng az ének az Olajfák hegyén,
a kerteken fehérlik a dér,
…
Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
…
Csak itt szól – legbelül.
Nem ócsárol,
Nem szónokol,
Nem gúnyol,
…
A misén ott volt Ida is,
A szép, halvány jegyzőleány,
S álmodozó éjszemével
Édesdeden nézett reám.
…
Árnyék és fény, félelem és remény,
a nap ragyog, vagy örvény kavarog,
váltakozó az élet színterén,
míg világ a világ, s a föld forog.
…
Szellő űzi a reggel borúját,
az ég könnyázott arcát letörli.
Felragyog a kék, vetve a búját,
napsugárhímes kedvét felölti.
…
Beteg vagyok. Talán meg is halok.
Künn csöndes téli éj van. A kályha morog.
Jégfátyol fehérlik az ablakomon.
Imádkozom.
…
Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,
Azt megbénítja, s leköti a múlt;
Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidéken
Neki virágos, kis kertje virult.
…
I.
Menni terv nélkül és gondolat nélkül.
Ruhámon lassan átmelegszik a nap,
a szél körülsusogja fülemet
…
Amerre én megyek:
lángot vetnek a hazugság-erdők,
bennégnek a kifacsart gondolatok,
a maszkok lehullanak.
…
Legyen áldott a bánatosan forgó,
kevés jót adó világ
s benne az apró emberhangyák
nyüzsgő céljaikkal.
…
Kérdezhetnétek:
Mit akarsz ezzel a torz,
félig megvakult tükörrel?
S én vándorútamban mégis felmutatom,
…