Magyar költők versei

Balássy László

Időtlenné növekszel az Időben,
ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,
kölcsön-vonzás a földöntúli-körben,
kicsinységedben is világnyi nagy.

Ábrányi Emil Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Bár napról napra látom
Hogy mennyi szenvedés
Öl, rombol a világon
S a boldog mily kevés;

Pecznyik Pál

Önmagadban bízó ember,
ki szent Urad vádolod,
ítélkezés kavicsait
ó de sokszor Rá dobod!

Lévay József Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Református ének
Gondviselő jó Atyám vagy,
Ó, én édes Istenem,
Látom én, hogy minden elhagy

Bódás János

Nem voltam hű szolgád Uram,
pirulva vallom ezt.
Többször vonzott a rossz világ,
mint a véres kereszt.

Siklós József

Úton ismét… A mester elől halad.
Mögötte a tizenkettő elmarad.
Vitatkoznak: Bizonyíték ki se fogy…
Dönteni kell: ki köztük a legnagyobb!

Csoóri Sándor

Mielőtt elveszítenél, Uram,
s agyagos földdel végleg betakarnál,
keress nekem egy áldott, szép napot,
reggeltől estig tartó szép napot:

Túrmezei Erzsébet

Zsoltárok 16:11
Hányszor hullt a szívemre
gyermekek mosolya:
virágok fehér szirma

Fehér Ferenc

Mindazoknak, akik vállukra emelték ezt az évet is:
a belegörnyedőknek, a roskadozóknak,
a mások gondolatába belehalóknak…
Mindazoknak, akik hívő cselekvéstelenek között

Áprily Lajos

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Áprily Lajos

Kökényvirágos Őrhegyen
úgy szállt le, mint az álom.
Ballagtam búsan, csöndesen
homályos esti tájon.

Túrmezei Erzsébet

Mióta Jézus Krisztus velem jár,
elhallgatott a fekete madár,
mely minden év után azt sírta: Kár!
Végig az úton, tűnő éveken

Bódás János

Felettünk a föld légköre,
feljebb a sztratoszféra,
azon túl a bolygók öve,
az ember büszke célja.

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen: