Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
…
Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
…
A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.
…
Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Husvét szent tavasza
S ilyen marad.
…
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
…
Ott függ a néma bárány:
A vére földre hull,
Míg dúl körül az ármány,
S a tömeg zúg vadul.
…
A húsvéti verseket a legtöbben óhatatlanul, automatikusan összemossák a locsoló versekkel. De mégis honnan ered ez a szokás, és mit jelképez?
Több értelmezés is létezik a locsolás eredetét illetően. Mindegyik más szemszögből, más elvek alapján vizsgálja ezt, a manapság is népszerű szokást.
Tény, hogy külön műfajjá nőtte ki magát a locsoláshoz elmondott, többnyire kedves, néha humoros versikék komponálása. Az egyházhoz köthető felfogás szerint Jézus halálát követően a római katonák locsolva űzték el az asszonyokat Isten fiának a sírjától.
Lényegesen ismertebb, és elfogadottabb a világi elképzelés, amely a termékenységet, a szerelmet, a nemek egymáshoz vonzódását teszi a fókuszba.
…
A húsvéti versek a szépirodalom legszebb alkotásai, ami persze nem csoda. Bár sokan a karácsonyt tartják a legnagyobb ünnepnek, mégis a feltámadás, a húsvét olyan örömhírt hirdet, ami az egész életünk szempontjából elsőbbséget élvez.
Így bár Jézus születése is hatalmas horderejű esemény, hiszen megérkezett közénk, hogy megváltson minket, ám épp ezért a húsvéti versekben is megjelenő keresztút, az értünk való önfeláldozás, s végül a feltámadás olyan üzenet, mely hitet, reményt ad mindannyiunk számára.
A húsvéti vers egyszerre mutatja meg a sötétség, és a világosság birodalmát. Jézus szenvedései jól példázzák az emberi kegyetlenséget, agresszivitást. A keresztút szimbolikusan életünk úttalan útjait jelenti, aminek a végén sokszor valóban Golgota várja az embert. Úgy, ahogy az emberfiát is a keresztre feszítés réme fogadta. A húsvéti vers strófáiban egyszerre jelenik meg a könnyhullató fájdalom, és a remény, az örök, kifogyhatatlan, elcsendesíthetetlen hit az örökkévalóságban, a halhatatlanságban. Jézus élete megmutatja azt, hogy hova juthatunk el mi is, amennyiben a szeretet ösvényére lépünk.
Ez, azonban nem az a fajta szeretet, ami az amerikai filmekből ismert, szirupos, ám őszin tétlen érzelem. A szeretet egy elv, ami mentén életünket irányítanunk kell. Jézus a szeretet mesterévé vált, mutatva az utat mindazoknak, akik hajlandók rálépni erre, az olykor kegyetlenül fájdalmas útra.
…
Éjszaka van… a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.
…
Szívem fájó és néma volt,
Mint súlyos gránit sziklabolt,
Feküdtek benne mind a holtak;
Reményeim és vágyaim,
…
Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
…
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
…
Húsvéti reggel
tavaszi kedvvel
zeng a berekben:
Feltámadott!
…
Tudom, hogy hű Megváltóm él
És folyton rám tekint.
Jelét mutatja, hogy szeret,
Áldást osztott megint.
…
Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem,
Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten…
Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok;
Olajfák tövében kopár, sziklás dombok.
…