Éjszaka van… a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.
Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.
Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe! Karácsony és húsvét, a két véglet, amelyet csodálatos anyanyelvünkön a legtöbb írót és költőt megihletett már!
A húsvéti versek mély átéléssel tárják elénk Krisztus szenvedésének stációit.
A húsvét üzenetének örök érvényességét, mert hiába írjuk immáron a 21. századot, Jézus tanításai, különleges életútja, mindaz a szenvedés, amit magára vállalt, az önmagát hitetlennek való embert is megérinti.
Nekünk pedig, akik hisszük és valljuk, hogy egy húsvéti vers, akár isteni igét is rejthet magában, spirituális üzenetet közvetíthet, örömmel olvassuk a sorokat!
Ha kell, újra és újra!
Ott függ a néma bárány: A vére földre hull, Míg dúl körül az ármány, S a tömeg zúg vadul. Szent arcát ütleg éri, és hull reá a vád, S ő szelíd hangon kéri Az ég bocsánatát. Úgy fáj a szívem, nézve E koronás királyt, Mert rút tövis az éke, S testét kín járja át. Én … Olvass tovább
A húsvéti verseket a legtöbben óhatatlanul, automatikusan összemossák a locsoló versekkel. De mégis honnan ered ez a szokás, és mit jelképez? Több értelmezés is létezik a locsolás eredetét illetően. Mindegyik más szemszögből, más elvek alapján vizsgálja ezt, a manapság is népszerű szokást. Tény, hogy külön műfajjá nőtte ki magát a locsoláshoz elmondott, többnyire kedves, néha … Olvass tovább
A húsvéti versek a szépirodalom legszebb alkotásai, ami persze nem csoda. Bár sokan a karácsonyt tartják a legnagyobb ünnepnek, mégis a feltámadás, a húsvét olyan örömhírt hirdet, ami az egész életünk szempontjából elsőbbséget élvez. Így bár Jézus születése is hatalmas horderejű esemény, hiszen megérkezett közénk, hogy megváltson minket, ám épp ezért a húsvéti versekben is … Olvass tovább
Éjszaka van… a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.
Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.
Szívem fájó és néma volt,
Mint súlyos gránit sziklabolt,
Feküdtek benne mind a holtak;
Reményeim és vágyaim,
Kigúnyolt élet-álmaim,
S szeretteim, kik egykor voltak.
Úgy tudtam, akkor: nincs remény,
S csak vittem némán egyre én
Halottaim e sziklaboltban
Azt hittem, minden elveszett,
Nem nyújtott senki sem kezet,
Árva, koldus és néma voltam.
Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.
Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítatlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. … Olvass tovább
Húsvéti reggel tavaszi kedvvel zeng a berekben: Feltámadott! Egei kéklik, szelei végig – zúgják az erdőn: Feltámadott! Dongói dongják, méhei zsongják, kórusban mondják: Feltámadott! Lepkéi írják, bimbói nyílják, fűből virítják: Feltámadott! Égi madárkák dalolva szántják az új barázdát: Feltámadott! Tavasz van íme, hatalmas ige zuhog a szívre; Feltámadott!
Tudom, hogy hű Megváltóm él És folyton rám tekint. Jelét mutatja, hogy szeret, Áldást osztott megint. Emelt fővel járok tehát: Az üdvösség enyém. Szabadnak érzem már magam, Kegyelme nyúlt felém. Hogy szent legyek, akarja Ő – Álljak tán ellene? Nem hat már rám e csúf világ, Vezérel Szelleme. Jézus, én nálad maradok, Hitem beléd vetem… … Olvass tovább
Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem, Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten… Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok; Olajfák tövében kopár, sziklás dombok. Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal, Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal. Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga, A holdat kísérte, mely a felhők mögött Lassú haladással a pályáját mérte. A mosolygó … Olvass tovább