A húsvéti versek eredete

A húsvéti verseket a legtöbben óhatatlanul, automatikusan összemossák a locsoló versekkel. De mégis honnan ered ez a szokás, és mit jelképez? Több értelmezés is létezik a locsolás eredetét illetően. Mindegyik más szemszögből, más elvek alapján vizsgálja ezt, a manapság is népszerű szokást. Tény, hogy külön műfajjá nőtte ki magát a locsoláshoz elmondott, többnyire kedves, néha … Olvass tovább

A feltámadás hírnökei: a húsvéti versek

A húsvéti versek a szépirodalom legszebb alkotásai, ami persze nem csoda. Bár sokan a karácsonyt tartják a legnagyobb ünnepnek, mégis a feltámadás, a húsvét olyan örömhírt hirdet, ami az egész életünk szempontjából elsőbbséget élvez. Így bár Jézus születése is hatalmas horderejű esemény, hiszen megérkezett közénk, hogy megváltson minket, ám épp ezért a húsvéti versekben is … Olvass tovább

Csiha Kálmán – Nagypéntek

Szívem fájó és néma volt,
Mint súlyos gránit sziklabolt,
Feküdtek benne mind a holtak;
Reményeim és vágyaim,
Kigúnyolt élet-álmaim,
S szeretteim, kik egykor voltak.

Úgy tudtam, akkor: nincs remény,
S csak vittem némán egyre én
Halottaim e sziklaboltban
Azt hittem, minden elveszett,
Nem nyújtott senki sem kezet,
Árva, koldus és néma voltam.

Olvass tovább

Reményik Sándor – Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítatlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. … Olvass tovább

Füle Lajos – Feltámadott!

Húsvéti reggel tavaszi kedvvel zeng a berekben: Feltámadott! Egei kéklik, szelei végig – zúgják az erdőn: Feltámadott! Dongói dongják, méhei zsongják, kórusban mondják: Feltámadott! Lepkéi írják, bimbói nyílják, fűből virítják: Feltámadott! Égi madárkák dalolva szántják az új barázdát: Feltámadott! Tavasz van íme, hatalmas ige zuhog a szívre; Feltámadott!

Charles Wesley – Tudom, hogy hű Megváltóm él!

Tudom, hogy hű Megváltóm él És folyton rám tekint. Jelét mutatja, hogy szeret, Áldást osztott megint. Emelt fővel járok tehát: Az üdvösség enyém. Szabadnak érzem már magam, Kegyelme nyúlt felém. Hogy szent legyek, akarja Ő – Álljak tán ellene? Nem hat már rám e csúf világ, Vezérel Szelleme. Jézus, én nálad maradok, Hitem beléd vetem… … Olvass tovább

Bányai Ferencné – A kövek beszéde

Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem, Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten… Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok; Olajfák tövében kopár, sziklás dombok. Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal, Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal. Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga, A holdat kísérte, mely a felhők mögött Lassú haladással a pályáját mérte. A mosolygó … Olvass tovább