Magyar költők versei

Pilinszky János

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

Veress Miklós

Tócsában örvénylő bogár
tutaja sárga szalmaszál
lábával verdes és kaszál
meghal amire partraszáll

Szabó Lőrinc

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,

Juhász Zoltán

Életet az életnek
Atyát a híveknek,
Mindenhatót az embernek,
hitet a hitetlennek.

Tornay András

Van hozzá kinyújtott tenyér és sebezhető szív
Kanyargó ösvény és völgyeket ívelő híd
Van hozzá szándék és hang, mely most is hív
Hiány és szenvedés, mely lángparazsat szít

Kone Orsolya

A fény látóvá tesz,
hisz a vaksötétben
mindegy,
hogy lát-e a szemed.

Kárász Izabella

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

ifj. Bartha Sándor

A béke szeretnék lenni.
A nagybetűs béke, ami szíveket jár át,
hegyeket mozgat, életeket ment.
A béke szeretnék lenni.

Gerő Sándor

Pörög az orsó, s az élet fonala
lepereg gyorsan, mint száraz falevél.
Forró nyár után jön ősz, s hideg tél.
Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok.

Fejszés András

Mit ér a szó, a holt betű,
Ha a Lélek nem hatja át?
A Lélek vezessen téged,
Ha olvasod a Bibliát!

Fejszés András

Egyszer majd lejár az időd
és megállasz Jézus előtt.
Számot kell adnod mindazokról
a tettekről és a szavakról,

Dömötör Ilona

Ma elém szállt egy világító árnyék,
Emlékalak, ki ma is köztünk jár még.
Tespedt falun, forrongó városon
Így énekel, mint sebtén átoson

Dömötör Ilona

Nekünk ellentmond minden e világon.
Velünk felesel a hullott haraszt,
Tövis sérteget törött téli ágon.
mi hivogatjuk mégis a tavaszt.

Dömötör Ilona

Ó de jó ilyen csendesen élni…
Semmit se várni, semmit se kérni,
És lelki jókat kapni szüntelen.
Nem sikoltani és nem kacagni,

Magyar költők versei

Krisztusom, te megértesz engem.
Te is embertest foglya voltál.
Csendesülő szívdobbanásom
Neved dicsérő néma zsoltár.