Magyar költők versei

Szabó T. Anna

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túlvagyunk lassan a tél nehezén.

Nemes Nagy Ágnes

A New York-i Hétvégi Magyar Iskolának ajánlom
húszéves jubileuma alkalmából, 1979
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.

Ellen Niit

Fordította: Rab Zsuzsa
Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Túrmezei Erzsébet

Németből fordította: Túrmezei Erzsébet
Szenvedésed
Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.

Ady Endre Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ördög lát oly bűnbánókat,
Amilyenek mi vagyunk:
Hamut hintünk a fejünkre
És - mégiscsak mulatunk.

Kiss József Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Hord mindenikünk szívében egy képet,
Egy nőről, ki minden nőnél fehérebb.
Egy földi asszonyt, ki bár nincsen szárnya,
De makulátlan, foltja sincs, se árnya.

Gerzsenyi Sándor

Megtaláltam Jézus útját,
Megváltása már enyém.
Bizalommal futok hozzá,
Szeretettel lép felém.

Túrmezei Erzsébet

Ha újra csak Bábelt építenék,
valamit magamnak és nem neked;
terveim, vágyaim épülő tornyán
hogyha villámgyors gondolatkezek

Túrmezei Erzsébet

„Azt szolgálom, aki a legerősebb!”
„Én vagyok az!” – hazudta rá az ördög.
Alkut kötöttek, s elszegődött.
Aztán Jézus nevét ismerte meg.

Babits Mihály Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
    Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
    s úgy néztem a gyertyák közül,

Keresztury Dezső

Ideje senkinek sincs már,
mind ámokfutó,
kit végül is csak a sír vár:
elolvad, tavalyi hó.

Ady Endre Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Add nekem azt a holt hitet,
Istenem,
Hogy magyarul is szabad nézni,
Szabad szemekkel szabadon

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,
     nagy, ismeretlen földeken
énrólam álmodik egy ember,
     vár, felzokog s hív szüntelen.

Várnai Zseni

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziről kéklő nagy hegyeket,