Magyar költők versei

Túrmezei Erzsébet

Németből fordította: Túrmezei Erzsébet
Szenvedésed
Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.

Ady Endre

Ördög lát oly bűnbánókat,
Amilyenek mi vagyunk:
Hamut hintünk a fejünkre
És - mégiscsak mulatunk.

Kiss József

Hord mindenikünk szívében egy képet,
Egy nőről, ki minden nőnél fehérebb.
Egy földi asszonyt, ki bár nincsen szárnya,
De makulátlan, foltja sincs, se árnya.

Gerzsenyi Sándor

Megtaláltam Jézus útját,
Megváltása már enyém.
Bizalommal futok hozzá,
Szeretettel lép felém.

Túrmezei Erzsébet

Ha újra csak Bábelt építenék,
valamit magamnak és nem neked;
terveim, vágyaim épülő tornyán
hogyha villámgyors gondolatkezek

Túrmezei Erzsébet

„Azt szolgálom, aki a legerősebb!”
„Én vagyok az!” – hazudta rá az ördög.
Alkut kötöttek, s elszegődött.
Aztán Jézus nevét ismerte meg.

Babits Mihály

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
    Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
    s úgy néztem a gyertyák közül,

Keresztury Dezső

Ideje senkinek sincs már,
mind ámokfutó,
kit végül is csak a sír vár:
elolvad, tavalyi hó.

Ady Endre

Add nekem azt a holt hitet,
Istenem,
Hogy magyarul is szabad nézni,
Szabad szemekkel szabadon

Kosztolányi Dezső

Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,
     nagy, ismeretlen földeken
énrólam álmodik egy ember,
     vár, felzokog s hív szüntelen.

Várnai Zseni

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziről kéklő nagy hegyeket,

Gerzsenyi Sándor

Ha földi utad véget ér,
Hogy állsz az Úr elé?
Két úr szolgája nem lehetsz!
Ma el kell végre döntened,

Kaffka Margit

Egy reggel - nesz nélkül, bájosan, szelíden
Nászöltözetben álltak mind a fák.
Szép májusasszony! Önt kereste szívem
És Önhez vágyott ez a sok virág.

Radnóti Miklós

Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sülttökök.

Kölcsey Ferenc

A magyar nép zivataros századaiból.
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,