Magyar költők versei

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Itt a magányban újra megtaláltam
bolyongva síró, tévedt lelkemet,
és hull a könnyem csendbe, lassu árban,
mint bús mezőkre a halk permeteg.

Szabó Lőrinc

Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,
hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek.
Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.
Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet.

Reviczky Gyula Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Csak egy darabka hús; látatlanúl,
Kiváncsi szemtől rejtve dobban;
Hol viharozva, vészesen, vadúl,
Hol mélabús, merengő nyugalomban.

Gerzsenyi Sándor

„Jó emberek, segítsetek keresni!
A gyermekünk nincs velünk. Elveszett!
Tizenkét éves, kék szemű, sudár, szép.
Érdekli minden… Nem volt köztetek?

Erdélyi József

Szeretem én az eget úgy, ahogy van,
derűsen, borusan;
szeretem a földet is úgy, ahogy van,
sárosan, porosan.

Sík Sándor

A templomtól a temetőig,
Temetőtől a templomig,
Ahol e hűvös nyáridőben
Ballagó életem folyik,

Csukás István

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Már a szemük oly szörnyü nagy,
hogy megijed, ki belenéz,
s szemük alatt sovány gödör,
amelybe rémek alszanak.

Rónay György

Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt.
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,

Sík Sándor

Nem tündökölsz az égi seregek
Angyalainak kilenc kórusában,
Hasztalan keresem a Bibliában,
Emberi nyelven nincs is tán neved.

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Hálát adok, hogy a világból
Oly kevés dolgot ismerek,
Hálát, hogy Párist sohse láttam,
S nem vonzanak a tengerek.

Dsida Jenő Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
Fojtsátok vissza lélekzetetek…
Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.

Vajda János Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

A szél odakünn birkózik a fákkal,
És zörgeti, rázza az ablakot.
Itt benn a falon egyhangú zajával
Az örök idő halk lépte kopog.

Makkai Gyöngyvér

Tavasz szele, árassz illatot
Kikelet havára ne sodorj bánatot!
Hadd bolondozzunk áprilisban
S gyermekeink csodálják a húsvéti nyuszikat!