Magyar költők versei

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

A kősziklákat mindíg irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájok sujt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.

Reviczky Gyula Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Legyenek áldva mind, a kik
Szivemet összetépték.
Ne ingereljen bosszura
Engem soha kevélység.

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Istent, Jézust nem sokat emlegetted.
Ha imádkoztál is: titokba tetted.
A holdtól féltél: megzavarta álmod.
Hidegen hagytak hűs csillagvilágok.

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ha ezt a szót, e kurta szót
Ki tudnám egyszer ejteni
Egyszerűn, hangsúlytalanul,
Ahogy ágról a zuzmara pereg,

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Nincs, ahova hazatérjek,
ténfergek, mint a kísértet
éjszaka.
Süt a napfény, mégse látnak,

Erdélyi József

Szerettem nézni az esőt,
hogy issza hő nyáron a föld,
mint lázas száj, repedezett;
szerettem, hogyha úgy esett,

Juhász Gyula Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Az emberhez száll himnuszom ma,
Hittel hadd harsogom dalom,
Nagy ismeretlenek helyében,
Dacos fejem meghajtva mélyen,

Bódás János

Egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek

Reviczky Gyula Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ha jó szerencse fölkap és ragad:
Alázattal tűrd, el ne bízd magad.
Ne nézd le, aki lent szerénykedik,
Lehet, fönt ugyanezt veled teszik.

Ady Endre Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmúlt nyarakon,

Végh Tamás

Ma történt, hogy felment, s minket itt hagyott.
Szívünkbe bújtatva a reményt, hogy visszatér,
S lélekben velünk marad, míg be nem végződik
Mindaz, mi elkezdetett a teremtés hajnalán.

Juhász Gyula Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban
Gyakran szálltál szívembe, merre mentél
Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban
Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?

Sík Sándor

A hold ezüstös csónaka
Az ég vizén evez.
Oly tiszta, szép az éjszaka!
A föld oly fűszeres!

Csiha Kálmán

Én hiszem azt, hogy megsegítesz
Kinyújtod értem szent kezed
A bánatomra fényt derítesz
S kegyelmesen elvégezed,