Szuhanics Albert – Mi a karácsony?

Elgondolom, hogy mi a Karácsony,
igazság-mese, valóság-álom.
Szívünkben nyíló szépséges virág,
szeretet-fénybe merülő világ.

Csillagos égen Nap születése,
kis gyertyák lángja, ünnep és béke.
Tűlevél-illat, csengettyűk hangja,
a kicsiny Jézus születésnapja.

Ébredő álmok kiáradása,
megfáradt lelkek reménysugára.
Az öröklétnek vizéből kortyok,
szeret az Isten, az ember boldog!

Fehér ruhában a téli berek,
zúgó harangszó, hívő emberek.
Gyermeki szemek csillogó fényben,
bizonyságlángok, túl a reményen.

Nem ígérek néked kincseket,
meseautót, kastélyt, palotát.
Ám senki nincs, ki téged így szeret,
átkönnyezvén sok-sok éjszakát.

Nem ígérek könnyű életet,
küzdelmes lesz a jövőnk nekünk.
A mi sorsunk mégis boldog lám,
ha mindenkor szívből szeretünk.

Kikötőben nem vár jacht reánk,
nyáron oda mi nem utazunk.
Madár dalol, suttog lombos ág,
ha kéz a kézben andaloghatunk.

Nem hagylak én magadra soha,
minden álmom megosztom veled.
És mosolyom mindig rád ragyog,
ha velem vagy, s foghatom kezed.

S hidd el reánk irigy a világ,
nagy vagyonból, mindent megvehetsz.
De tiszta szívből senki nem imád,
boldogságot pénzért nem vehetsz.

Nem ígérek gazdag ragyogást,
de szerelmem örökkön tied.
Mindennap hoz boldog folytatást,
míg elérjük a csillagos eget!