Az erdélyi magyar Géniusznak
Csobogj, csobogj, te fürge forrás,
Dalolj, dalolj, te víg patakszó.
Sziklák éleit megpengetve!
…
Fájó messzeség, bús magány után,
ma újra rám-leheltél jó Uram;
már szemsugarad játszik utamon,
és szívem táján víg szellő suhan…
…
Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig űltök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
…
Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
…
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
…
Várván várom a Urat
aki megáld engem -
szívem erőssége
megingott félelmemben
…
Keserű könny pereg orcámon
fájdalmas bú a panaszom -
életem csak légies álom
mindent befed a fájdalom.
…
Szembe veled a tágas kert
minden fája levetkezett,
zöld dézsában a leándert
őrzi még egy csonka szonett,
…
Hiszek Benned
újra és újra
Erősítesz magamban
üzeneteid által
…
Mester! Érintsd meg a szívem!
Hogy megújuljon a lelkem,
Hogy begyógyuljon a sebem,
Hogy viselhessem keresztem,
…
Miként a kisgyermek,
Jövök az Atyához,
A minden áldások
Örök forrásához,
…
Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!
…
Madárdal ébreszt,
szép volt az álmom,
ó, édes élet!
Szeretni vágyom.
…
Mert megszülettem én is úgy, hogy nem akartak.
Mindegy, hogy ki. Apám, vagy Anyám,
vagy csak ez a század,
két háború árvája, szegény.
…
bibék vagyunk az Ő szent tenyerében
viharszelére billegünk Levéltáncoltató lélegzetvételében
borzolódunk mikor orkánja ér
meg-meglehelget porzószál Szelíden
…