Füle Lajos – Karácsony közeledtén

Karácsony közeledtén valami jóleső feszültség izgalma árad szerte bennem: A tenni, a teremni-vágyás meggazdagító kényszere. Nincs aranyam, tömjénem, mirhám, csak íme, e gyümölcsöző vágy, e mindenkinek jót kívánó, öröm-sarjasztó akarás. Karácsony örök Gyermeke, eljött és jövendő Messiásunk! Ó add, hogy adni tudjak, Hogy életemnek értelme legyen!

Alföldi Géza – Krisztus!… Krisztus!…

Karácsony éjjel, kint most verte az éjfelet, az égen furcsa fehérlő fény remeg. Az éjben apró lámpások pisla fénye forrósítja az éjjel áhitatát, mintha élne a tiszta hótól felsugárzó visszfény s a kispatak vizén valaki jár. Felnevet a sivár erdők hólepte fáira, s a mosoly lelke mámort hint a hallgató tájra, az éjjel szája is mosolyra rándul, a völgy felett valaki átnyúl s óriás diadalíveket feszít a patak fölé, hogy aki a víz színén halad érezze, várják; hívja a rét, a hegy, a táj, … Olvass tovább

Madách Imre – Karácsonykor

Zúgva nyargal a szél, hordja a havat, Mindenekre tiszta fénypalástot ad. Egyiránt borít el bércet, völgyeket, Tán az egyenlőség tart ma ünnepet. Ünnep van valóban, ím a büszke vár Dús világításnak özönében áll, Fényes csarnokáról hangzik a zene, S vad dombérozásnak hangja jön vele. Vár alatt útfélen űl kolduscsalád, Férj s nő átkarolva tartja magzatát, … Olvass tovább

Kerényi Frigyes – Karácson estvéjén

Örömvirág volt a karácsonestve! Hogyan leszedték tünde bársonyát – Piros napoknak halvány unokája, A múltból olvad játszi fény reád. Oly tiszta volt a föld, oly jó az ég, Oly boldog én, midőn gyermek valék! Középen szent fa, tarkán ékesítve És gazdagon, hogy meghajolt az ág – Miért is égett annyi mécs körűle, Nem volt-e arczimon … Olvass tovább

Sárosi Árpád – Karácsonyest

Terítsetek csak ma is eggyel többre, A jóságkapu legyen nyitva, Ki tudja kiket sújt az élet ökle? Ki áll az éjben kitaszítva? A pásztorcsillagot nagy köd takarja És Bethlehem oly messze-messze… Hadd zúgjon ma a szeretet harangja S ki szenved, azt ide vezesse. A jóságkapu két szárnya kitárva, Mindenki szelhet kenyerünkből, – Az elesett, a … Olvass tovább

Önzetlenül adni: karácsonyi verseket

Az év legboldogabb napja, a sokak által várt, az izgatott készülődéssel megelőzött: karácsony. Az ünnep, amikor a szeretet univerzális ereje kerül előtérbe, s az adás örömének hódolva hirtelen nem az „én” kerül középpontba. Elvileg erről szól a karácsony, erről szól a Szenteste, s a rá következő két nap. A család, szerettek, barátok körében eltöltött mézédes … Olvass tovább

Karácsonyi vers? Ilyen létezik?

A szeretet üzenete egyetemes, és örök. Így, amikor közeledünk a karácsonyhoz joggal kérdezhetjük, saját magunktól is, hogy vajon nem ez: a várakozás, az adás-kapás, az odafigyelés útja az, amelyet az év 365 napján járnunk kéne? Talán nem ez az út, ami a helyes ösvény, ha életünk fő csapását választjuk? Talán nem az, az élet titka, … Olvass tovább

Pósa Lajos – Karácsonykor

Fényes égből, Mennyországból, Szálljatok le, angyalok! Zöldleveles, aranydiós Karácsonyfát hozzatok! Karácsonyfát, ragyogót, Zörgő-börgő mogyorót, Ezüstcsengős barikát, Selyemszőrű paripát. Fényes égből, Mennyországból, Szálljatok le, angyalok! Kis fiúknak, kis lányoknak Egy-egy könyvet hozzatok! Hadd kiáltsák: jaj de szép! Legyen benne mese, kép, A hazáért imádság, Magyar érzés, szabadság. Fényes égből, Mennyországból Szálljatok le, angyalok! A didergő szegényeknek … Olvass tovább

Lénárd Ágnes – Mit szeretnék karácsonyra?

Visszakapni az ünnepet magát.Újraélni a fénylő csodát.Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát.Beszívni erdő-üzente illatát.Érezni a szeretettől meleg szobát.Tudni odakint december havát.Hallani a csengettyű hangját,Édesanyám kedves hívószavát.Állni megilletődötten, némán,mint gyermekkorok karácsonyán.Hinni ajándékhozó Jézuskát,és sírni, kisírni évek bánatát. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: