Töprengések

 

Ízelítő a verseskötetben található versekből! A lent és a fent, a kételkedés és az önfeladó hit különleges egyensúlya!

Lehet, hogy a továbbiakban fellapozásra kerülő versek közül csak egy lesz, ami eltalál, nekem már akkor is megérte megírni. Persze, akkor sincs harag, ha egyikkel sem tudsz azonosulni, ha sem gondolatot, sem érzelmet nem váltanak ki belőled.

A lényeg, hogy ezek a versek „megszülettek”, anyanyelvünk csodálatos harmóniáján keresztül kívánnak Isten kereső, vagy Isten követő jelző fények lenni!
Olvassátok szeretettel!

Fórián Andrea

Egyszer megérkezünk.
Ködös-zúzmarás gondolatok
mögül
vacogó Egonk

Fórián Andrea

Ünnepet ül ma bennem az Isten,
egészségemre emeli poharát.
Nem jajveszékel
közvetítőin keresztül,

Fórián Andrea

sikítva menekülő gondolatok
után
levegőt kapkodva
rohansz.

Fórián Andrea

Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él,
Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél.
Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt,
A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt!

Fórián Andrea

szívem úgy várja,
lelkem kitárva,
jöjj és öleld meg az édesanyád
lelke úgy érzi,

Fórián Andrea

ha érezni akarod
mily boldogság
élni
virág illatba fogózva

Fórián Andrea

szeretnék
frissen mosott ruhaként
lelkeden
száradni

Fórián Andrea

kondul a harang
dobban a szív
vívja a lélek a harcot
száll a hívó hang

Fórián Andrea

Várok.
Ujjaimmal dobolok
a keményfedelű
Biblián

Fórián Andrea

Fogd a közöny
gránittömbjét,
s az együttérzés vésőjével
türelemmel,

Fórián Andrea

Feladatunk békére
mindennap rálelni,
hinni a jóságban,
mosollyal ölelni.

Fórián Andrea

csodák mögött fényes képek,
Krisztus arcán szelíd mosoly,
honnan jöttél fáradt vándor?
- szemében a béke honol.

Fórián Andrea

ajkamról menekülnek a szavak,
csak suttogok értelmetlenül,
fürkészem jövőmet szemedben,
míg hitem fényedben megsemmisül.

Fórián Andrea

("Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt." János 2:19)
toronnyá karcsúsodott bércek
földig hajolt tornyok
pillantása mögött

Fórián Andrea

Tömeggel követeltem: feszítsd meg!
barna szempár reámnézett: szeretlek,
Két kezedbe én vertem be a szeget,
fájó szempár reám nézett: szeretlek.