Legyenek rímbe szedett gondolatok, vagy a szabadság ízével megfogalmazott versek, mind ugyanarra hivatottak: üzenetet átadni!
Lehet, hogy meg sem tudod fogalmazni, mit üzent neked az a két szó, ami egész nap a fejedben motoszkál egy ismeretlen költőtől, vagy egy nagy magyar, esetleg külföldi klasszikustól, de tudod, hogy neked szól!
Az a vers, az a mondat, az a jelző, az a szó, azért lett leírva, hogy te abból itt és most lelkileg táplálkozz!
Ne legyünk hát restek, élni a versek adta tápláló erővel!
Ne legyünk hát szemérmesek felvállalni, hogy mi igenis érezzük, használjuk a versek adta erőt, azt a többletet, ami nélkül szegényebbek lennénk.
Nincs rosszabb, mint az elme, a lélek szegénysége!
A versek titokzatos köntösbe burkolózott területe a nyelvnek, mely kabalisztikus mivoltát többek között annak köszönheti, hogy a kéz és az ész együttese írja, azonban mindezt valóban a szív és a lélek tudja mélyrehatóan értelmezni.
Ennek tudható be az, hogy az emberek megvilágosodásában és tisztulásában a versbe ágyazott szavak oly mérhetetlen erővel bírnak.
A magyar versek nem harcolnak az egyedülálló, kiemelkedő szerepek elnyeréséért, mégis világszerte felfigyelnek kivételességükre és méltányolják páratlan gazdagságukat, fülbemászó dallamosságukat és egyedülálló szókészletüket.
A vers és a nyelv szoros kapcsolata a magyar versek világában szembetűnő.
…
szeretlek téged forrón, mélyen,
nem mert kárhozatos szörnyű éjjen
örök tűzbe vetsz, ha elhagylak;
vagy mert egednek ékességét,
…
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
…
Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegződre menni,
…
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
…
Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
…
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
…
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
…
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
…
Zenét és nyugalmat, lágy arcú gyermekeket,
Munkát, amely boldogít s nőt, aki szeret,
Megadod majd, megadod máskor…
Most megtörten s hajadonfővel állok Eléd
…
szeretnék
frissen mosott ruhaként
lelkeden
száradni
…
Hallgasd csak a szívem
ma is érted dobban,
világgá dalolja,
nem tartja titokban!
…
Ma gyóntatóm az erdő. Este van,
Sötét lombok közt csillag, reszkető,
Mint mély templomba tévedt gyertyaláng.
Körül az avar: oltárépítő
…
Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.
Kereslek a fényes tavaszban,
…
Ady Endrét több rétegűként is értelmezhetnénk, költészete hatásainak maximálisan tudatában lévő íróként totálisan felsőbbrendűnek érezte magát, mint a próféta, aki tudatában van próféciáinak, és az sem érdekli, ha olykor bolondnak tekintik, ő akkor is a számára kijelölt úton halad.
Költészete több rétegből tevődik össze, ezeknek egy rétege az istenes versek, amelyek Ady számára épp úgy meghatározó jelleggel bírnak, mint az az újítás, ami egész költészetére jellemző, ő maga mondja, hogy „új időknek, új dalaival” tör be. Ez az újítás megjelenik szimbolizmusában, a megújított versritmusában és egész jellemében, ami kiemeli költő társai közül is.
Ady az Istenes versekben is teljesen újszerű módon jelenik meg, nem hitt magában a vallásban, bár protestáns nevelést kapott, Istenhez fűződő viszonyát mégsem hatja át a vallási dogmatizmus, de a gyerekkori vallási élmények annál inkább nyomot hagynak.
Ady a nyers Istent keresi, amiről még a protestantizmusnál is jobban levetkőzi a sallangot. Ennek ellenére a versek személyes kapcsolatként mutatja be Ember és Isten kapcsolatát, de bátran mondhatjuk, Ember és Isten összetartozását. Hasonlóságot fedezhetünk fel Balassi Bálint vallásos lírájával.
…