Magyar versek: miért olyan csodálatosak?

A versek titokzatos köntösbe burkolózott területe a nyelvnek, mely kabalisztikus mivoltát többek között annak köszönheti, hogy a kéz és az ész együttese írja, azonban mindezt valóban a szív és a lélek tudja mélyrehatóan értelmezni. Ennek tudható be az, hogy az emberek megvilágosodásában és tisztulásában a versbe ágyazott szavak oly mérhetetlen erővel bírnak. A magyar versek … Olvass tovább

Prohászka Ottokár – Ó Istenem

szeretlek téged forrón, mélyen,nem mert kárhozatos szörnyű éjjenörök tűzbe vetsz, ha elhagylak;vagy mert egednek ékességét,szent örömben úszó angyali zenéjétígéred nékem szárnyaid alatt. Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,emberi szívemet, Szívedre vártad,rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,vérfutotta arcod, forró tüzes oltár!Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén:átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,gyalázat és szitok,lélekhóhérok és … Olvass tovább

Prohászka Ottokár – Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, S lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el Beszélgetni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld … Olvass tovább

Haraszti Sándor – Uram, csak egy vagyok

Uram, csak egy vagyok a sok között, Ki bár rongyos ruhába öltözött, Vendégeid sorába híva lenni, Királyi nagy menyegződre menni, Szegényen bár, de úgy szeretne! Mégis talán, ha meglehetne… Rongyos ruhámra félve, hogyha még Tekintni olykor elfelejtenék, Azért előttem mégis ott lebeg Aranytermed, s a szívem úgy remeg! Aranytermed, s az én ruhám, és Ajkamra … Olvass tovább

Áprily Lajos – Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,a havasok nagyon lilák,s az erdő óriás vörös folt,ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem:hol a halál nagyon zenél,sziromtalan csokrot kötöttem,piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza,mely őrzi még a nyár borát –s a hervadás vörös varázsamost ráborítja bíborát.

Babits Mihály – Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ős törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe – de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem totem. A Megváltó nem törzsvezér. Ereje … Olvass tovább

Reményik Sándor – Béke

Valami furcsa összehangolódás,  Valami ritka rend –  Széthúzó erők erős egyensúlya,  Mély belső bizonyosság idebent –  Bizonyosság arról, hogy élni jó,  Szenvedni elkerülhetetlen,  Szeretni tisztán: megistenülés,  Meghalni szép –  S a Kifejezést meglelni mindezekhez,  Megtalálni a felséges Igét:  Az Igét mindezekhez:  A Béke ez.  Orkán ordíthat aztán odakünt,  Robbanhat ezer bomba: kárbament,  De kárt nem … Olvass tovább

Reményik Sándor – János evangéliuma

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe. Bús állati … Olvass tovább

Szabó Lőrinc – Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek; bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni, csak a magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak szeretnél, … Olvass tovább

Füst Milán – Zsoltár

Zenét és nyugalmat, lágy arcú gyermekeket,Munkát, amely boldogít s nőt, aki szeret,Megadod majd, megadod máskor… Most megtörten s hajadonfővel állok ElédS ahogy teremtettél, búskomor tekintetemmel, –Gondjaim terhén merengek, – barna hajam eső veriS Feléd tárom ki két karom… S kiáltanék a mélységből, hogy halld szavam… De megismersz-e még?Vagy elfeledtél, nem szeretsz s már jó kezedElnehezűlt … Olvass tovább