Miért olyan csodálatosak a magyar versek?

A vers titokzatos köntösbe burkolózott területe a nyelvnek, mely kabalisztikus mivoltát többek között annak köszönheti, hogy a kéz és az ész együttese írja, azonban mindezt valóban a szív és a lélek tudja mélyrehatóan értelmezni. Ennek tudható be az, hogy az emberek megvilágosodásában és tisztulásában a versbe ágyazott szavak oly mérhetetlen erővel bírnak.

A magyar versek nem harcolnak az egyedülálló, kiemelkedő szerepek elnyeréséért, mégis világszerte felfigyelnek kivételességükre és méltányolják páratlan gazdagságukat, fülbemászó dallamosságukat és egyedülálló szókészletüket.

A vers és a nyelv szoros kapcsolata a magyar versek világában szembetűnő. A vers minden elváráshoz igazodni képes, melyben utak nyílnak a teremtéshez, a nyelvi játékokhoz és a mélyfilozófiai gondolatokon, bölcsességeken való töprengéshez egyaránt.

vers

A magyar versek olvasásában mindenki örömét lelheti, felszabadulhat, elmélkedhet, merenghet, megénekelheti őket, vagy akár imádságai, meditációi során a versszöveg adhatja a befelé fordulás és felemelkedés „alapanyagát”.

A Czuczor-Fogarasi-féle szótár izgalmas versmeghatározása szerint a vers szavunk egy ősi, elavult törzsnevet rejt magában. Ezt pedig az, ugyancsak egyre ismeretlenebbé váló gyermekrímjátékok őrzik. Ilyenek példa gyanánt: „aki velem vers, én is avval vers” (verset futni valakivel értelemben, és azt se feledjük, hogy a ver szógyök mind a versben, mind a versenyben benne található.

Ennél a pontnál megemlíthető a vers versenye, mely manapság is igen népszerű, lásd a Verslavinát, melyet Szabó T. Anna és Lackfi László indított el). A magyar versek és a magyar nyelv összetartozása több ízben is bizonyosságot tett nemzetösszetartó erejéről és tanújelét adta annak, hogy valóban „nyelvében él a nemzet”.

versek magyar

Kosztolányi Dezső számos alkalommal elmélkedett arról, hogy az anyanyelv birtokában képes igazán kibontakozni az egyén, mely elképzelés nem áll távol olyan filozófusoktól sem, mint Gadamer, aki szerint az létmegértés legkimagaslóbb útja a nyelv által történhet meg.

A magyar versek anyanyelvünk aranytollú, virágillatú madarai, amelyek összekötnek az éggel, szükség esetén emberruhát öltve magukra és megkóstolva a bú, a szomorúság, a kétely ízét felemelnek bennünket.

A versmadár vijjog, ha kell, vagy énekel, ajkakra repül, ha bánat marja a szíveket, ha gyász tűrte maga alá az embert. Fütyörészve trillázik, ha üdvrivalgásunknak, örömódánknak óhajtunk hangot adni.

versek

Alámerül az ember „háborgó tengerébe” s magasba tör, átmosva magát a szó erejével. Ugyanakkor a magyar versek szerény, szerető Krisztusok is, akik megvilágosítanak és felemelnek, s úgy veszik le a terheket a vállunkról, hogy „magyaráznak”, patyolat ékességgel. Újjászülethetünk fényükben, ha nyitva szívünk ajtója.

Győrfi-Biró Melinda