Az „advent” jelentése „eljövetel” vagy „érkezés”, de használatos még „úrjövet”-ként hivatkozni rá.
Az adventi időszakban, adventi versekkel felkészülünk Krisztus világra jövetelének a megünneplésére, várakozó reményekkel figyeljük eljövetelét.
Az advent négy hete hasonlatos a nagyböjt hat hetes bűnbánati időszakához, amivel a húsvétra készülünk. Hasonlóképpen, az advent négy hete alkalmat kínál a személyes – és közösségi vizsgálatra, és együtt készülhetünk az Úrjézus születésének megünneplésére, a karácsonyra.
Adventben várakozással tekintünk arra, Aki eljön. Számítunk Isten új világának megígért igazságosságára, dicsérjük, mert igazságos és igazságos uralkodásra emelte az „igaz ágat”, azaz Szent Fiát, Jézust.
Benne reménykedünk a sanyargatottak, a megkínzottak és a gyászolók megvígasztalásában, és őszintén örülünk annak, hogy Krisztusban megérkezik mindannyiunk számára a gyógyulás.
Karácsonykor Krisztus eljön!
Húsvétkor Krisztus feltamad!
És egy számunkra ismeretlen időben Krisztus újra eljön!
Ne feledjünk adventben az Úr első és második eljövetele között élünk.
Ehhez a magyar irodalom nagyjai, klasszikus költők, amatőrök, kortársak adventi versekkel járulnak hozzá, hogy mi, egyszerű halandók, azok, akik rajongói a verseknek, átérezzük az ünnepre való készülődésnek, a várakozásnak a súlyát!
Borús szemű, gondbarázdált, fáradt arcú emberek. Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs. Mellettem sodródnak el mind az utcaforgatagban. Várja őket íróasztal, akta, gép, katedra, műhely, munka terhe, kenyér gondja. A nagy város ontja, ontja őket végtelen tömegben. Gondbarázdált fáradt arccal tovatűnnek, elsietnek. Itt is egy és ott is egy. … Olvass tovább
Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet! Most már tiszta örömmel is legyen megáldva méhed! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, Fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből! – Te véres, vergődő … Olvass tovább
Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, apró gyermekszívek szépreményű éke. Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, szomorú arcocskáknak pihe-puha párna. Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol, hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng, koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
a gyarlót aki újabb mérget forrala nem levőket és az elmenőketa letarolt és kifosztott erdőketa sárkányoktól lankadó erőketaz itt felejtett szikkadt nagyszülőketa templom felé vivő kisutcákata szélbélelte aggó iskolákataz aprópénzen megvett kenyereta kormosodó levegőegetaz otthoni vizek legédesebbjétkétségbe esettek örök keresztjétaz elpusztult s születő könyveketaz álmot amit lát a kisgyereka hajót amely zátony fele futa félelmébe … Olvass tovább
Dér didereg alvó fákon, fehér éjben advent kopog; gyarló lelkünk készen álljon, s az áldás is ránk találjon, színes gyertyák fénye lobog. Fenyőgyanta friss illata tölti be a meleg otthont; világol egy lila gyertya, embereknek hitet adva, Krisztusunk megváltást hozzon. Kopog a második vasárnap; egy pár lila gyertya fénylik; reményt nyújtva a családnak, kik csak … Olvass tovább
Miközben nagyanyó a betlehemi csodáról mesélt, és szót szó mellé igazgatott, mi fránya kölykök az ablakhoz rohantunk, mint kiket az estnek titka jobban izgatott. Talán, mert nem tudtuk felfogni ésszel, hogy lehet Ember és Isten egy személyben, az, aki korhadt, csöpp istállóban születik, kérődző barmok közt, trágyabűzben. De nagyanyó nem haragudott ránk, elcsendesült, és ámulva … Olvass tovább
Puha ködbeburkolózvamint a télicsillagok néznek –titkon sejted őket –gyermekarcúangyalok. Érthetetlen,hallhatatlan,csöndbe mártottdallamok – fellegekbőlleskelődőláthatatlanangyalok.
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba – ˝Idd meg! … Olvass tovább
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye. Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták: szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták. A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet. Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged. Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot, kívánd azt, hogy minden … Olvass tovább
Létezik egy ország, minek idő és tér, nem szabja határát, hol nincsen sötétség. Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást, éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás. Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által, világossága jött, a földi világba. Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak, már e földön felragyog, Isten országa. Nem gyötri félelem, az … Olvass tovább