Adventi versek

Túrmezei Erzsébet

Borús szemű, gondbarázdált,
fáradt arcú emberek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.

Bódás János

Te szörnyű, vajúdó idő,
ne szülj, ne szülj több rémet!
Most már tiszta örömmel is
legyen megáldva méhed!

Kun Magdolna

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,
apró gyermekszívek szépreményű éke.
Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.

Egyed Emese

a gyarlót aki újabb mérget forral
a nem levőket és az elmenőket
a letarolt és kifosztott erdőket
a sárkányoktól lankadó erőket

Albert Ferenc

Dér didereg alvó fákon,
fehér éjben advent kopog;
gyarló lelkünk készen álljon,
s az áldás is ránk találjon,

Mészely József

Miközben nagyanyó a betlehemi csodáról
mesélt, és szót szó mellé igazgatott,
mi fránya kölykök az ablakhoz rohantunk,
mint kiket az estnek titka jobban izgatott.

Szabó T. Anna

Puha ködbe
burkolózva
mint a téli
csillagok

Kassák Lajos

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Aranyosi Ervin

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Schvalm Rózsa

Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.

Túrmezei Erzsébet

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,

Ágh Tihamér

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Fórián Andrea

Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él,
Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél.
Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt,
A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt!

Karácsonyi vers

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

Fórián Andrea

Várok.
Ujjaimmal dobolok
a keményfedelű
Biblián