Bódás János – Elé megyek

A hó csendben lebben, nagy lepke-pelyhekben s mindent belep… Fehér lett a sivár, élettelen határ, erdő, berek. Meddig a szem elér, minden tiszta fehér, de ott maradt (eltakarva igaz) a szenny, a sár, a gaz a hó alatt. Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám köröskörül. Ím, most hólepetten én is fehér lettem! …De csak … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Ádventi harangszó

Borús szemű, gondbarázdált, fáradt arcú emberek. Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs. Mellettem sodródnak el mind az utcaforgatagban. Várja őket íróasztal, akta, gép, katedra, műhely, munka terhe, kenyér gondja. A nagy város ontja, ontja őket végtelen tömegben. Gondbarázdált fáradt arccal tovatűnnek, elsietnek. Itt is egy és ott is egy. … Olvass tovább

Bódás János – Advent

Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet! Most már tiszta örömmel is legyen megáldva méhed! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, Fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből! – Te véres, vergődő … Olvass tovább

Kun Magdolna – Advent első gyertyalángja

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, apró gyermekszívek szépreményű éke. Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, szomorú arcocskáknak pihe-puha párna. Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol, hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng, koldusra és királyra is mennyei fényt ád.

Egyed Emese – Könyörgés

a gyarlót aki újabb mérget forrala nem levőket és az elmenőketa letarolt és kifosztott erdőketa sárkányoktól lankadó erőketaz itt felejtett szikkadt nagyszülőketa templom felé vivő kisutcákata szélbélelte aggó iskolákataz aprópénzen megvett kenyereta kormosodó levegőegetaz otthoni vizek legédesebbjétkétségbe esettek örök keresztjétaz elpusztult s születő könyveketaz álmot amit lát a kisgyereka hajót amely zátony fele futa félelmébe … Olvass tovább

Albert Ferenc – Advent koszorúja

Dér didereg alvó fákon, fehér éjben advent kopog; gyarló lelkünk készen álljon, s az áldás is ránk találjon, színes gyertyák fénye lobog. Fenyőgyanta friss illata tölti be a meleg otthont; világol egy lila gyertya, embereknek hitet adva, Krisztusunk megváltást hozzon. Kopog a második vasárnap; egy pár lila gyertya fénylik; reményt nyújtva a családnak, kik csak … Olvass tovább

Mészely József – Adventi emlék

Miközben nagyanyó a betlehemi csodáról mesélt, és szót szó mellé igazgatott, mi fránya kölykök az ablakhoz rohantunk, mint kiket az estnek titka jobban izgatott. Talán, mert nem tudtuk felfogni ésszel, hogy lehet Ember és Isten egy személyben, az, aki korhadt, csöpp istállóban születik, kérődző barmok közt, trágyabűzben. De nagyanyó nem haragudott ránk, elcsendesült, és ámulva … Olvass tovább

Kassák Lajos – Advent van

Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba – ˝Idd meg! … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás