Az „advent” jelentése „eljövetel” vagy „érkezés”, de használatos még „úrjövet”-ként hivatkozni rá.
Az adventi időszakban, adventi versekkel felkészülünk Krisztus világra jövetelének a megünneplésére, várakozó reményekkel figyeljük eljövetelét.
Az advent négy hete hasonlatos a nagyböjt hat hetes bűnbánati időszakához, amivel a húsvétra készülünk. Hasonlóképpen, az advent négy hete alkalmat kínál a személyes – és közösségi vizsgálatra, és együtt készülhetünk az Úrjézus születésének megünneplésére, a karácsonyra.
Adventben várakozással tekintünk arra, Aki eljön. Számítunk Isten új világának megígért igazságosságára, dicsérjük, mert igazságos és igazságos uralkodásra emelte az „igaz ágat”, azaz Szent Fiát, Jézust.
Benne reménykedünk a sanyargatottak, a megkínzottak és a gyászolók megvígasztalásában, és őszintén örülünk annak, hogy Krisztusban megérkezik mindannyiunk számára a gyógyulás.
Karácsonykor Krisztus eljön!
Húsvétkor Krisztus feltamad!
És egy számunkra ismeretlen időben Krisztus újra eljön!
Ne feledjünk adventben az Úr első és második eljövetele között élünk.
Ehhez a magyar irodalom nagyjai, klasszikus költők, amatőrök, kortársak adventi versekkel járulnak hozzá, hogy mi, egyszerű halandók, azok, akik rajongói a verseknek, átérezzük az ünnepre való készülődésnek, a várakozásnak a súlyát!
Alföldön, fákon zúzmara,adventi hajnal zápora,ezüst mezők, ezüst világ…Szobánkban csend és béke van,karácsonyt vár a kisfiam. Ezüst mezők, ezüst világ,ti visszatérő szent csodák,ó, szép adventi hajnalok!Lelkemben halkan zengenekrég elfelejtett énekek. Ó, szép adventi hajnalok,Istent dicsérő angyalok,bús tájon, íme, zeng a szó:az éjszakának vége már,megtartó Krisztus erre jár… Bús tájon íme zeng a szó:Istennel élni volna jóaz … Olvass tovább
Advent, harmadik vasárnap örömgyertyát gyújtunk, rózsaszínre vált a lelkünk, nem nyomaszt a múltunk. Közeledik a Karácsony, öröm gyúl lelkünkben, a szeretet és a hála vendég életünkben. Az Adventi várakozást még az is fokozza, hogy minden nap, a Karácsonyt, még közelebb hozza. A szeretet ünnepére készül minden lélek. Három gyertya lángja fénylik, s hálatelt az ének.
Az Isten küld, testvéreim tinéktek, hogy sugarai eleven tüzét, amik arcáról a szívembe égtek, sugározzam csendesen szerteszét a testvéreknek, kik az éjben járnak. Az Isten küldött, szentjánosbogárnak. 1916
Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas »sötéten tartja«, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya gyepét kitárja: az uj tavasz. S … Olvass tovább
Még úr a sötétség, hosszúak az éjek, pihen a föld öle, hideg a tél. Fénylik a szívekben rejtező ígéret, az advent igéje, életre kél. Ünnepi koszorú gyertyái kigyúlnak, erős a szívekben a hit, remény. Egy szűztől születik megváltó a földre, kicsiny lesz, de máris árad a fény. Koszorún négy gyertya, vasárnap fellobban jelzi hogy közeleg … Olvass tovább
Aki magot szór ablakábaés gyertya vár az asztalán.A várók nem várnak hiába.Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl –vigyázz! Kinézni nem szabad!Künn az angyalhad térül-fordul,egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod?– egy koppanás, és leteszik.Fényben úszik az üvegajtód,s megint suhogás. Mi ez itt? Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,karácsonyszagú és meleg.“Gyújtsd meg a legutolsó … Olvass tovább
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk Illendő ruhában, méltóképpen várjunk Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
Ádvent idején szembe jön velünk földi vándornak öltözötten ünnep-várásunk országútján, lélek-terhelő nagy ködökben… Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú, szív-didergető éjszakába, hogy meg ne csalja virrasztásunk neon-reklámok tarkasága. Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú, és kéz, amely magasra tartja, és… egy másik aki segítsen, ha annak elfárad a karja! Gyertya kell! – Sok kis égő … Olvass tovább
A hó csendben lebben, nagy lepke-pelyhekben s mindent belep… Fehér lett a sivár, élettelen határ, erdő, berek. Meddig a szem elér, minden tiszta fehér, de ott maradt (eltakarva igaz) a szenny, a sár, a gaz a hó alatt. Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám köröskörül. Ím, most hólepetten én is fehér lettem! …De csak … Olvass tovább
Szenteste, hogyha újra eljön, én is csatlakozom a csordapásztorokhoz és térdemen, ha Betlehembe érek tudom, Jézusom vétkemből feloldoz. És bárány lesz a szívem. Tiszta, gyapjas, fehér, szelíd bárány. Karomba véve megcsókolom majd ujjongó örömmel és rábízom örökre szent kezére.