Magyar költők versei

Wass Albert

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!

Csiha Kálmán

Uram, azért imádkozom:
Ha megnő majd a gyermekem
S kézen fogva a templomba
Többé már nem vezethetem:

Csiha Kálmán

Tudom, sok a gond és a baj,
és sokszor nagyon sok a bánat.
Mégis, mégis szeressétek,
szeressétek e drága házat:

Balassi Bálint

Ad Deum filium, pro impetranda militari virtute,
 
[az "Vitézek, mi lehet"nótájára]
 

Bartalis János

Uram, ím gyötrődöm a földön.
Magamban kínt kínra halmozok.
Vad késsel hasogatom a szívem
S magamon ejtek égő sebeket.

Babits Mihály

A reggelt éneklem, az enyhe szépet
Ó reggeleim!
jó reggeleim!
Testem mint egy eleven béke ébred

Babits Mihály

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja

Reményik Sándor

Szeretnék példát venni Tőle,
Aki virágot ültet a mezőre,
S elrejti arcát a virág mögé.
Szeretnék példát venni Tőle,

Ady Endre

A Sionnak hegyén szerelmetlen,
Boldog, ékes, hideg Valóság,
Én Istenem, szabadíts meg engem.
Kikért büntetsz, hogy így szétomoltan

Dsida Jenő

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen

Gárdonyi Géza

– Az Újszövetség Könyve elé –
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,

Reményik Sándor

Valami ködös oltárkép felé
Csak vonul, vonul a processio,
Jön a semmiből, megy a semmiségbe,
Eleje nincs és nem látszik a vége,

Reviczky Gyula

Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.

Juhász Gyula

És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink.

Mécs László

Az élet örök búcsúzás,
ó bárcsak tudnánk távozáskor
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Belészeretni a szívekbe,