Magyar költők versei

Balog István

Szenteld meg, Istenem
szívemet egészen,
legyek Sámuelhez
hasonló mindenben.

Magyar költők versei

Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
Az égi fény jelzi: megérkezett,
Piros szívek arany húrján majd felkacag
A Hozsánna, Dicséret és Hódolat.

Lukátsi Vilma

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon…
Vajon… kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?

Donászy Magda

Karácsonyfa!
Karácsony
Aranydió
Zöld ágon!

Weöres Sándor

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Zelk Zoltán

Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.

Páskulyné Kovács Erzsébet

Nekem már nem szabad várni.
Rövid az élet, napja fogy.
Nekem nem adatnak mindig
felemelő pillanatok.

Frittmann László

Uram! Ha Igéd életté válna bennem,
hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,
nem tapadnék sárhoz, röghöz…
Múló földi kincsek láttán

Simon András

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

Bajor László

Vad, bősz dörömbölés a szívem ajtaján!
Remegve húzódom meg… Kibírja talán
a retesz, a zár, mit Jézus szerkesztett oda?
De az sem volna már csoda,

Magyar költők versei

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Magyar költők versei

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ

Reményik Sándor

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere,
Ki Evangélium és semmi más,
Nem tudás, művészet, magyarkodás,

Gerzsenyi Sándor

Aki a sötétbe indul,
Lámpást vigyen magával.
Erős legyen annak szíve,
Ki küldetést ma vállal.

Kányádi Sándor

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.