Abban a celeb dömpingben és fake news örvényben, ami egy-egy Facebook szörf alatt szembe jön velünk, valójában üdítő színfolt, ha találkozunk olyan csoportokkal, ahol magyar versekkel foglalkoznak, akár tematikusan szétbontva, akár csak a versolvasás öröméért.
Azért is örömteli mindezekről tudni és követni, mert a kiragadott idézetek, amelyeket általában giccsesebbnél, giccsesebb képre írva terjesztenek a megosztók, nem adja vissza azt a boldogság-szeletet, ami a teljes vers elolvasása adna.
Csak akkor ismerhetjük meg mélységeiben a költő motivációját, a vers ízét és mondanivalóját, akkor tudunk abban az álom adta világba belépni, amit a költő szavakkal rajzol számunkra. Talán ez a kimondatlan igény hozta magával, hogy az idézetek helyett szívesen olvasnak, osztanak meg teljes verseket a Facebookon.
Akár ünnep napokon, akár család számára fontos napokon, vagy épp a boldogság kinyilatkoztatásaként egyszerűen ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk kedvenc verseinket, amit olykor – biztos vagyok benne – akár „életmentő” mantraként is tudunk ismételgetni. Hatását mindenki megfigyelheti önmagán!
…
Igen fogós kérdés. Főleg azok számára, akik eddig sem szerettek verseket olvasni, értelmezni, nem biztos, hogy elolvasnak bármilyen vershez köthető írást, azoknak pedig, akik eddig is szerettek verset olvasni, számukra nem tudok újat mondani.
Miért van szükség ezeknek a szépirodalmi alkotásoknak a szeretetére? Miért van egyáltalán szükség arra, hogy fontos legyen számunkra a versek olvasása, értelmezése?
Ha szétnézünk a világban, azt láthatjuk, hogy a szisztematikus elbutulás útjára lépett az emberiség, ehhez nem kell egyáltalán semmilyen összeesküvés elméletben hinnünk.
Egyre több információval találkozunk nap mint nap, egyre nagyobb mennyiséget kell feldolgoznunk és szelektálnunk, ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet olvasunk olyat, ami értékes, ami elgondolkodtat, mert a sok felszínes információ már megtöltötte elménket, és egyszerűen nem érezzük szükségét semmilyen egyéb "nehezen fogyasztható" információnak.
…
A versek megértéséhez nem csak különösen fejlett értelmi, hanem érzelmi intelligencia is szükséges. Versek olvasásával mindkét intelligencia szintünket tudjuk emelni, mindezt azonban csak akkor, ha a versek olvasása, értelmezése, tanulása nem egyfajta szükséges "rossz", hanem önként vállalt feladat, aminek a célkeresztjében érzelmi, lelki fejlődésünk egy magasabb foka áll.
Vannak, akik már iskolás korban ösztönösen "vonzódnak" a versekhez, értik, magukba szívják anyanyelvünk eme izgalmasan játékos, szókimondóan fájdalmas, vagy apró megvilágosodás morzsákat maguk után hagyó szavak különös varázsát.
Míg mások felnőtt korban jutnak el oda, hogy igénylik mindazt, amit a versek olvasása nyújthat, szépérzékük csiszolását, érzelmi és értelmi színvonalunk emelését, gondolataik, belső világuk megértését, ami egy vers által olykor az "ahha" jellegű felismerésben csúcsosodik ki. Vagy egyszerűen a napi rutin után egy klasszikus, egy kortárs költő verseiben jó alámerülni, kiszabadulva egy pillanatra a valóságból, sok esetben erőt merítve a másnapi "mókuskerékhez".
Sajnos manapság már oda jutottunk, hogy propagálni kell, és fel kell hívjuk embertársaink figyelmét arra, hogy a versek ránk várnak, olvasásuk nem elvesztegetett idő, hanem fejlődésünk mankói. A mesteri módon egymás mellé illesztett szavakból elénk táruló költői képek, metaforák és allegóriák csak jobb emberré tehetnek bennünket.
…