Fórián Andrea – Szenteste

lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon
csendben ácsorog
az ünnepi asztal felett
fenyőfa illatba pácolt
ünnepi mosoly mögött
reá emeled-e tekinteted?

lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon
fénnyel kínálja
hidegtől tépett szíved
fahéj ízű félelmed
iránytűként használva
keresi-e pislákoló lelked?

lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon
szenteste hozd el
az öröklét forrását
adjon erőt hűséged
világra néző hitet
a mennyek országának honvágyát!