Kékül az ég, az éjjel haldokol,
pihennek a házak még csendben alva,
de már lángol,vörös az égnek alja,
és égni kezd az óriás pokol.
…
Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
…
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém szeressen egy leány,
Úgy vágyom egy puha ajakra,
Sovárabb soh'se lehettem talán -
…
A szürke éj kóbor lovagja lettem,
Mint egy beteg, unalmas trubadur,
S amint az est sok groteszk árnya lebben,
Megindulok, merengve, szótlanul...
…
Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.
…
Mosolyod...
Mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
…
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
…
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
…
Szél pengéi szelik a rengeteg,
fény-ittas, hidegen józan eget.
Arany téboly: végsőt lobban a nyár:
az árnyék végtelenbe hull és vége már.
…
Előtted állok, Istenem,
Koldus vagyok, a szívem árva,
Hozzád a szókat nem lelem,
Bús, dadogó koldus-imába
…
1.
Állsz ordítva az udvaron.
De ki őrzi a titkokat?
Körötted hó, kő, víz, homok,
…
A nagy szavakat már utáljuk,
Az egyszerűket nem találjuk,
S így várjuk be a halálunk.
Mert jön mögöttünk lépegetve,
…
Krisztus feje bomlik ki a kőből.
Udvarunkon látható e kő.
Aki ránéz, kissé visszahőköl,
Majd eltölti egy csodás erő.
…
próbáld halkabban újramondani
ízleld a szót ne lázadj holnapi
találkozásaid halaszd el
próbáld halkabban újramondani
…
Maholnap már semmit sem mondok.
A barlang homálya egyre mélyebb.
Reákönyöklök kőpadomra,
nem lázadok és nem remélek.
…